Az előző rész
Miközben a városvezetés, az FKT és a kormány azon vitatkozott, miként lehetne megoldani e kérdést, az Orczy-ház Rt.-ből Helvétia Építési és Ingatlan Rt.-vé avanzsált vállalat 1934-ben megvalósítási engedélyt kért az Erzsébet útra. A folyamodványt a hivatal elutasította, mert még ekkorra sem tudták eldönteni, miként nézzen ki a folyosó Belváros felé néző torkolati része.
Nem hagyták elhalni az ötletet
Érdemes közbevetni: a székesfőváros uraiban az is felmerült, hogy a régi tervet mindenestül el kellene ejteni. A kortárs javaslattevők úgy vélték, a főútvonal csak a közvetlenül mellette álló részek érdekeit szolgálná, csak azok környékét tenné szellőssé - erre pedig nincs szükség. Az igazi megoldás szerintük az lett volna, ha az összes, elavult épületet lebontják, s helyükre nagy, kerttel díszes, belső udvaros házak épülnek. Igaz, a szükséges pénzt ez utóbbira sem tudták előteremteni.
E javaslat óriási felzúdulást keltett: a sajtó épp úgy megszólalt, mint azok a pénzügyi és szakmai szervezetek, amelyek az Erzsébet út kialakítását kísérő gazdasági fellendülést kívánták kihasználni. A legnagyobb vesztesnek természetesen a Helvétia Rt. érezte magát: így érthető, ha a cég sajtókapcsolatai révén folyamatosan napirenden tartotta és a leghatározottabban sürgette az Erzsébet út azonnali megvalósítását.
Az FKT is csatasorba lépett: papírra vetett egy törvényjavaslat-tervezetet, amelytől a projekt leggyorsabb és legkifizetődőbb megvalósítását várta. Ám a kormány a pénzhiányra hivatkozva mindezt nem hagyta jóvá.
Háttéralkuk a kulisszák mögött
Közben természetesen a háttérben is folyt az egyezkedés: a két év alatt született kompromisszum szerint az Erzsébet utat elejtették, s cserében némi vajúdás árán összehozták a Madách Imre út elejének, illetve a Károly körútra néző torkolat és az egész külső rész szabályozási terveit.
Az alkuból természetesen a Helvétia Rt. sem maradt ki: a székesfőváros megszüntette a Károly körútból a Madách Imre út és a Király utca között kiinduló, és az Anker-köz folytatásáig terjedő tíz méter széles utcának közterületi jellegét - tehát az beépíthetővé vált.
Jó hír volt a befektetőknek az is, hogy a korábban „szentírásnak” vett kétudvaros rendszert egyudvarosra módosították, s megengedték azt is, hogy az új ház belső terét nyolc méteren lapos tetővel lefedjék, s alatta „mozgóképszínházat” alakítsanak ki.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
