Hétfőn publikálta a Szonda Ipsos felmérését a Népszabadság, mely szerint a magyarok ragaszkodnak a gyedhez és a gyeshez. Kiderült, hogy honfitársaink bölcsőde helyett otthon tartanák a mamákat, és növelnék a járandóságaikat. A felmérésből egy dolog nem derült ki, ki fizesse a számlát.
Magyarországon a 2006-os választási évben a GDP 53,3 százalékára rúgott az újraelosztási ráta, amely tavaly ugyan 50,1 százalékra csökkent, ám a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden második megtermelt forint sorsát bölcs politikusaink kezébe utaljuk.
Hogy mi köze a gyesnek az állami újraelosztáshoz? Azért jutott eszembe, mert mindez (már elnézést a kiemelésért) az én meg az a hárommilliónál kevesebb adófizető zsebére megy, akik próbálnak a legális szférában fennmaradni. A véleményem mindenképpen sarkos a kérdésben, de miután nálunk is "gyesen van az asszony", ezért gondoltam megosztom. Szerintem a gyerek másfél éves koráig kellene segíteni az anyát, aztán menjenek dolgozni. (Persze ehhez intézmény rendszer kellene, aminél havi 25 ezer forintot odalökni jóval egyszerűbb.)
Ja és aki szeretné, hogy emeljék meg, az legyen szíves, fizessen be minden adót és járulékot.
Tudom az országban kevesen osztják az álláspontomat, de én sem tartozok a magyarok azon általános csoportjába, aki az államtól várják a segítséget. Nekem otthon azt tanították, hogy ha a szomszédnak van valamilye (a közmondás szerint ugye tehene), akkor nem azt kell kívánni, hogy a villám csapjon bele a szomszéddal együtt, hanem keményen dolgozni, és nekem is lesz. Így bár talán balek hozzáállás, de én ezen elv szerint próbálom élni az életem. És jó lenne a gyereknek is ezt tanítani.
Félek azonban, hogy nem fog menni. Mert mit lát az utcán? Aki nem tartja be a szabályokat, és átmegy a piroson, az előbb célba ér. És aztán ez az élet minden területén így van. Minél magasabbra tekintünk, annál inkább törvény felettinek gondolják emberek magukat. Nem hiszem, hogy a társadalom gyorsan megváltozna, így csak egy dolgot szeretnék kérni. Amit megkeresek pénzt, arról szeretnék én dönteni.
Tudom, nem lehet az egészről, de mi lenne, ha a mostani 50 százalék helyett "állambácsi" mondjuk csak a 45 százalékot einstandolná? (Ezzel még bőven a szlovák szociális rendszer előtt járnánk…)
És akkor én kitalálhatnám, hogy ami nálam marad azt mire költöm. "Elverem" a gyerekre, ezzel növelem rövid távon a GDP-t vagy rontom a külkereskedelmi mérleget, vagy "öngondoskodok" mert úgysem lesz aki nekem nyugdíjat fizessen.
Túl sokat kérek? A nyugdíjasok is sokat kérnek, és a BKV-sok, meg a MÁV-osok is (és a sor még hosszan sorolható). Nekik mégis mindig enged végül az állam.
KB.
