A Győri Keksz- és Ostyagyár elődjét 1880-ban Bach Hermann győrszigeti gőzmalmából hozták létre - nem mellékesen érdemes megjegyezni, ez a firma volt az ország első kekszgyára.
Gépek a marhavagonban
A sikeresen működő céget 1892-ben - ma úgy mondanánk, profiltisztítás miatt - Bach eladta Koestlin Lajosnak, aki akkor települt át Magyarországra az ausztriai konkurenciaharc elől. A férfi amúgy nem jött üres kézzel: nyolc marhavagonba zsúfolva magával hozta korábbi, Bregenzingben álló gyárának összes gépét és felszerelését, valamint kényelmes kocsikon ötven szakemberét.
A Koestlin Lajos és Tártasi Rt. szekere igen jól szaladt: az első világháború kitörése előtt már mintegy ezer embernek adott munkát. A vállalatnál elsősorban kekszet, valamint a honvédségnek kétszersültet, ostyát és mézeskalácsot készítettek.
A harcok megindulását követően, de különösen 1915 kemény tele után a honvédség és a polgári lakosság igényei ugrásszerűen megnőttek: a Koestlin-áruk Monarchia-szerte keresettek voltak, a győri üzem pedig a hazai kekszgyártás fellegvárává nőtte ki magát.
Királyi édesség
Korántsem mellékesen érdemes közbeszúrni: a firma legöregebb, ma is nagy népszerűségnek örvendő finomsága az Albert Keksz, mely nevét a helyi legenda szerint Viktória brit királynő férjéről, Albert hercegről kapta. Az édességet - nehezen hihető, mégis igaz - 1912 óta sütik, miután a szigetországból modern gépeket, új recepteket és gyártási jogot vásároltak.
Az első világháborút követő zavaros években a gyár alapanyaghiánnyal küszködött, s elvesztette korábbi vevőinek nagy részét. A munkáslétszám hatszázra csökkent, s már-már a csőd fenyegetett - új irányba kellett tehát fordulni, hogy elkerüljék a veszélyes helyzetet. Ennek részeként 1923 elején hozzáfogtak a csokoládé, három esztendő múlva pedig a cukorka készítéséhez is. A cég 1930 végén részvénytársasággá alakult, s a világgazdasági válság keltette nehézségek ellenére is fenntartotta a rendkívül széles termékválasztékot.
A gyár történetében a második felívelő szakasz a harmincas évek közepére esett: ekkor a magára találó gazdaság, illetve a nyomában járó pezsgés miatt az emberek is egyre több pénzt költöttek édességre. A vállalat a háborús évek alatt is jól ment, ám 1945 tavaszára ismét elfogytak a készletei, így a munka leállt.
A csarnokokat 1946-ban bérbe adták a Pesti Kereskedelmi Bank Rt. és a Leipziger Vilmos Szesz és Cukorgyár Rt. alkotta társulásnak, ám mivel egy év múlva a pénzintézeteket államosították, a kekszgyár is bekerült a kalapba.
Felfutás a háború után
A firma évtizedeken át Győri Keksz és Ostyagyár néven működött, a csúcsévekben mintegy kétezer embernek adott munkát. Először 1968-ban, majd 1981-ben bővítették, gépeit pedig több lépcsőben modernizálták. A rendszerváltás előtt négy évvel új kekszüzemmel, 1988-ban ostyagyártó-, 1990-ben pedig cukorkagyártó részleggel bővült.
A cég 1991-ben a brit United Biscuits, később pedig a francia Danone tulajdonába került.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
