Úgy tűnik, hogy a legtöbb magyar találmány nem ott és nem annak hoz profitot, aki kitalálta, hanem annak, aki fantáziát lát benne, és van pénze ahhoz, hogy az ötletből üzletet csináljon. Nem volt ez másképp Irínyi János szabadalmával sem, olvasható Márton-Koczó Ildikó közelmúltban megjelent könyvében, az egyik "élhetetlen" magyar feltaláló kapcsán.
A gyufa feltalálása, és fejlesztése már korábban elkezdődött, és Tillmetz müncheni gyógyszerész 1815-ben elkészítette az első dörzsgyufát. A feltaláló Irínyihez hasonlóan nem tudott üzleti sikert elérni a találmányból, így például az angolok Walker John-t tartják a dörzsgyufa feltalálójának, bár Tillmetznél sokkal később, 1827-ben állította elő saját dörzsgyufáját, amit 1832-ben szabadalmazott. Ez azonban igen drága, és korántsem veszélytelen volt, hiszen meggyulladása is robbanással történt.
Irinyi János 1836-ban a bécsi Politechnikumban tanult kémiát, amikor is egyik professzorának, Meissner Pálnak egy sikertelen kísérlete kapcsán merült fel benne annak megoldása, hogy miként lehetne egy olyan gyufát készíteni, mely zajtalan és biztonságos. Az akkoriban alkalmazott gyufák a fejükben található vegyi anyagok összetétele miatt igen nagy hang és láng kíséretében lobbantak fel. Irinyi ötlete abban állt, hogy a gyufa fejében lévő fehérfoszfort nem káliumkloráttal, hanem ólomdioxiddal keverte. Így jutott el a mai is használatos biztonsági gyufa őséhez.
Még ebben az évben szabadalmaztatta új találmányát, azonban elegendő tőke hiányában nem tudta elkezdeni annak gyártását. Így hát találmányát 60 forintért eladta Rómer István bécsi gyógyszerészmesternek, aki elkezdte annak tömeges gyártását, s tekintélyes vagyonra tett szert. Eközben Irinyi a kapott összegből berlini egyetemi, majd hohenheimi gazdasági akadémiai tanumányait fedezte.
A feltaláló 1840-ben tért haza, és ekkor Első Pesti Gyújtófák Gyára elnevezéssel megalapította saját gyárát. A gyár kezdetben remekül prosperált, a vetélytársai azonban mindent megtettek, hogy tönkretegyék a jól menő gyárat, hogy Irínyi kénytelen legyen eladni. Gyenge döntési képessége ebben a helyzetben ismét kiütközött, hiszen nem tárgyalt, nem próbált szövetségeseket szerezni, nem kötött kompromisszumot, inkább befejezte a gyártási tevékenységet.
Az 1848-49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott, Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével. Őrnagyként a nagyváradi lőporgyár vezetője volt. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után visszavonult a politikai élettől, tudományos munkásságának élt, olvasható az Irínyiről szóló Wikipedia szócikkben.
A mai köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, valamint jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában. Emellett a mezőgazdasági fejlesztésért is sokat tett, például a gépesítés vagy a műtrágyázás meghonosítása révén.
Gyengébb üzleti képességeit jelzi az is, hogy egy ideig ugyan családja vértesi birtokán gazdálkodott, azonban mezőgazdasági kísérletei anyagilag tönkretették, s könyvelői állást kellett vállalnia. Később a debreceni István gőzmalom igazgatója lett. 1895. december 17-én hunyt el Vértesen.
mfor.hu
