Merkel tehát felhívta Ackermann-t, és megmondta:
- Vagy elfogadjátok az 50%-os görög leírást, vagy akkora bankadót vetünk ki rátok, mint a magyarok.
Ackermann rövid hallgatás után annyi mondott:- De ez részletesen hogy valósulna meg?
Merkel: - Még mi sem tudjuk.
- Akkor rendben, majd útközben valahogy lenyomom a többiek torkán ezt a keserű pirulát - mondta Ackermann, és visszafeküdt aludni.
Ezek után Merkel megkérdezte a tanácsadóit, hogy mit kell még elintézni:
- Meg kell növelni az EFSF nagyságát.
- Mennyire?
- Nagyon. Hogy elámuljanak tőle. Hogy megrettenjenek tőle. Hogy lássák, kőkemények vagyunk. 1000 milliárd euró kábé elég lesz, az kellően nagy szám.
- De hogy érjük ezt el?
- Fogalmunk sincs. Elég bonyolult lenne ilyen gyorsan kitalálni valami használhatót. Pénzt senki sem akar már betolni, valahogy varázsolni kellene, de az ECB nem hajlandó segíteni a pénzgyártásban.
- Mindegy, már nagyon álmos vagyok, mondjuk be az 1000 milliárdot, attól megnyugszanak,a részleteket még kidolgozzuk. Rendben?
- Angela, nem lehetne valami konkrétabbat?
- Nincs hozzá már erőm. Bemondjuk a számot, ti meg kitaláljátok a részleteket. Azért vagytok tanácsadók, nem????
Ezek után behívták még Berlusconit, és megmondták neki, hogyha nem jelent be egy brutál megszorítást, akkor kiteregetik az összes CIA-tól megkapott kokainos-meztelennős ungabunga fotóit, és minden napilap címoldalán az lesz a következő nap. Silvio barátunk természetesen örömmel vállalta ezek után a megszorításokat.
És így történt, hogy hajnal négykor be tudták fejezni a csúcsot. Konkrétum szinte semmi, fogalmunk sincs, hogy az EFSF hogyan lesz tőkeáttételesítve, fogalmunk sincs, hogy az 50%-os önkéntes leírás pontosan hogyan és mikor zajlik le, és fogalmunk sincs, hogy az olaszok meg a spanyolok mennyire veszik komolyan a vállalásaikat.
Mi az amit tudunk, és amit ez a csúcs csak megerősített? A legfontosabb, hogy további, erőteljes megszorítások várhatóak szinte egész Európában, jó úton haladunk a 2012-es recesszió felé. Azt is tudni véljük, hogy a görögöknél önkéntes lesz az adósságcsere, tehát egyelőre úgy zajlanak az események, ahogy gondoltam, de ez bármelyik pillanatban változhat, semmi nincs kőbe vésve. Az EFSF szerepe tisztázatlan, baj esetén majd ad-hoc alkotnak valamit. Európa tehát továbbra is lejtőn van, komoly megoldás nem született.
Eközben a részvénypiacok önálló életüket élik, hinni akarnak abban, hogy nem lesz recesszió, és mivel a jelenlegi állapotot mutató számok nem olyan rosszak, ebben a hitükben akár még jó ideig el is lehetnek. Vagy nem.
