Több szempontból is különleges jelensége volt a XIX. század végi Budapestnek a Velence Kávéház. Tulajdonosa, bizonyos Ungerleider Mór eredeti szakmájára nézve elektrotechnikus volt, főpincére, Neumann József pedig holmi félbemaradt mérnökféle.
E két ember 1899 nyarán úgy határozott, a kevés bevételt hozó vendéglátóegységbe úgy csalogatnak több vevőt, hogy megvásárolják Kohn Lajos Dob utcai kávés vetítőgépét. A jelentős összegű (csaknem ezer koronás) befektetés természetesen hamar megtérült, hiszen abban az időben még nem minden bokorban termett efféle szolgáltatásokkal bíró ínytanya. Neumann a szerzett bevételt tarsolyába téve 1901-ben Párizsba utazott, ahol újabb szerkezetet vásárolt - valamint nem mellékesen jó néhány filmet is.
A pesti műintézményben a mozigépet Bécsi József szakácsinas hajtotta - azért esett rá a választás, mert mint a kávédaráló kezelője, egyenletes sebességgel tudta tekerni a kart. Nevezett amúgy ismerős lehet a mozifanatikusoknak: ő volt az első magyar operatőrök egyike. Neumann és Ungerleider utóbb megnyitották a Projectograph nevű mozit.
Visszakanyarodva a kávéházra: különleges volt abban a tekintetben is, hogy saját újságot nyomott. Ezek közül két példány néhány évvel ezelőtt még fellelhető volt az Országos Széchenyi Könyvtárban. A házimoziról még el kell mondani, nem csak erkölcsös, hanem olykor pajkos képsorokat is vetítettek ott.
A szekér jól szaladt, ennek ellenére 1907-ig szinte egy fillért sem fizettek a kávéssegédeknek, míg ezek máshol 4-8 korona heti bért kasszíroztak. Ebben az évben a dolgozók kikényszerítettek egy (ma így mondanánk) kollektív szerződést, amely szerint hetente tizenkét korona járt nekik.
Ám ez nem nagyon tetszett Ungerleidernek. Olyannyira, hogy alig egy év után elvette a pénzüket: amikor azok morgolódni kezdtek, mindenkit utcára tett. A kávéház 1918-ig húzta, aztán tönkrement. Helyén utóbb mozi nyílt.
Lázin Miklós András
