A fő sztori természetesen az, hogy az USA munkaerőpiaca szép lassan gyógyulgat, növekszik a gazdaság, a nyugodt erő jeleit lehet látni. Tart az a folyamat, amiről korábban is írtam: HA (és a piaci szereplők egyelőre hajlandóak ebben hinni) a gazdaságpolitikusok elhárítják az európai kataklizma veszélyét, és nincsenek váratlan sokkok, akkor a világgazdaság egy lassú, csendes, a korábban szokottnál gyengébb, de mégiscsak erősödő fázisban maradhat. Nem lesz nagy növekedés, nem lesz infláció, és nem lesz szükség végtelen pénznyomtatásra: tömény unalom a lassú kilábalás (Természetesen a HA erősen kérdéses, különösen ha figyeljük a görög politikai életet: a következő napokban nem lenne meglepő, ha onnan érdekes hírek pattannának elő, lásd bővebben: www.ekathimerini.com).
Mindenesetre ha maradunk az unalmas mocsár narratívánál, akkor az is egyértelmű, hogy az amerikai QE-re nem lesz örökké szükség, amennyiben (ez persze egy újabb ha, elég sok itt a feltételes mód) az amerikai politikusok nem szabadítják rá a rettegett fiscal cliff-et, a nagy fiskális megszorítást a gazdaságra ostoba és felelőtlen csatározásaik közepette. Ha pedig nincs QE, akkor a QE reményében megvett összes termék veszélynek van kitéve: ezért is esnek az árupiacok, leginkább a nemesfémek, és ezért erősödik a dollár, amely az euróval szemben másfél, a japán jennel szemben hathónapos(!!!) csúcsra emelkedett. Egyébként ez jó hír Magyarországnak is, egyrészt mindig segít nekünk ha némi növekedés jeleit hallhatjuk, hiszen az, ha áttételesen is, de ránk is kihat, másrészt az energiaárak csökkenésével szokott járni a dollár erősödése, ami a magas magyar inflációnak tehet jót.
Egyelőre tehát marad a korábbi forgatókönyv: lassú növekedés (Európában még az sem), sokkok elkerülve, unalmas javulás minden fronton. Ez a legjobb a kockázatos kötvényeknek, másodsorban a részvényeknek (főleg az európaiaknak, amelyekbe még most is bele van árazva egy nagy adag félelem), és legkevésbé jó a nyersanyagoknak.
