Az IMF devizában hitelt nyújtott Magyarország kormányának, a kormány ezt a devizát "bevitte" az MNB-be, és az MNB leváltotta forintra. A leváltás úgy történt, hogy az MNB varázsütésre forintot teremtett a semmiből - erre még visszatérnék - a devizát meg berakta tartalékba, azaz vett rajta mondjuk német állampapírokat. Ezután ezt a forintot a kormány elköltötte. Azért volt erre szükség, mert a kormány nem tudott forintos állampapírokat kibocsátani, forintforráshoz jutni. Így devizában vett fel hitelt, viszont cserébe forintban nem kellett kibocsátani állampapírt.
A fentiek lényege az, hogy habár Magyarország kötelezettségei, adósságai nőttek, ám eközben a vagyona is nőtt, hiszen nőttek a devizatartalékok. Márpedig az MNB devizatartalékai Magyarország tulajdonát képezik, hiszen az MNB tulajdonosa a magyar állam, nyereségeit ő szedi, veszteségeit ő állja, az MNB effektíve az államháztartás része.
Nézzük, hogyan alakult az elmúlt években a központi költségvetés adóssága az ÁKK adatai alapján: 2008 elején 15600 milliárd forint volt az adósságok értéke, és 16 milliárd euró, azaz kb. 4000 milliárd forint a devizatartalék értéke, ez 2010 nyarára, a kormányváltás idejére 20500 milliárd forintra és 35 milliárd euróra (közel 10 000 milliárd forint) változott. Ma pedig mindkét érték hasonló nagyságú. Jól látható. hogy valójában nem nőtt az adósság állami szinten (ha az MNB-t is beszámítjuk). Valójában annyi történt, hogy ami IMF-hitelt felvettünk, az azóta is ott ül az MNB-ben tartalékként. Nem tűnt el. A valódi adósságszintünk nem nőtt.
A másik ehhez kapcsolódó kérdés az MNB devizatartalékainak szintje, amiről sok vita van. Kövezzenek meg bár, de én úgy gondolom, hogy a tartalékok szintje magas, és folyamatosan csökkenthető, ahogy az ország devizaadósságai csökkennek. Azonban egy másik okból is fontos lenne a devizatartalékok csökkentése: az MNB ugyanis az IMF-hitelből származó deviza forintra történő átváltásával egy csomó új forintot teremtett, ami bevándorolt a bankrendszerbe, majd onnan továbbvándorolt vissza az MNB-be: a bankok kéthetes kötvényben tartanak jelenleg 4000 milliárd forintot, és erre az MNB fizeti szépen a jelenleg 6,25%-os kamatot, ami éves cca. 250 milliárd forintnyi kiadás. Ez nem lenne baj, ha a megnövekedett devizatartalékain megkeresné ugyanezt az összeget, vagy legalább egy részét, ám mára ennek semmi esélye sincs, ugyanis a devizatartalékokat likvid, rövidlejáratú, főleg európai állampapírokban kell tartani, amelyeknek a hozama nulla. Így az MNB gazdálkodása garantáltan veszteséges, nem is kicsit: a tartalékain (ellenben a korábban megszokottal!!!) semmit sem fog keresni, miközben a nála elhelyezett hatalmas forint betétállományra meg fizeti a kamatot. Ez a fentiekből láthatóan éves 250 milliárd forint körüli veszteség, amit az államnak kell majd kipótolnia, és ez a költségvetési hiánynak több, mint harmada is lehet a következő években, ha minden így marad. Tehát gigantikus tételről beszélünk, ami még nem feltétlenül tudatosult mindenkiben, a jövőben erről valószínűleg egyre több szó esik majd.
Hogyan lehetne ezt orvosolni? Vagy a devizatartalékok szintjét kellene csökkenteni, s vele párhuzamosan csökkenne az MNB-ben parkoltatott forintállomány, vagy a forintkamatokat kell lejjebb vinni, vagy a tartalékon kellene nagyobb hozamot elérni. Ezek igen kényes kérdések, és nagy körültekintést igényelnek, de foglalkozni kell velük, mert óriási számokról, óriási potenciális veszteségekről lehet szó. Korábban is úgy véltem - kaptam is érte néhány szakértő közgazdász kollégámtól, amikor januárban erről írtam - és most is úgy gondolom, hogy az MNB vásárolhatna a devizatartalékból például magyar devizás állampapírt, amelyeknek 4-5% körül van a hozama. Így legalább némi hozamot elérne a tartalékokon, csökkenne a vesztesége. Tudom, hogy ez erősen unortodox lépés, és megvalósítása nem is várható, de azt gondolom, hogy ennél sokkal durvábbakat fogunk majd hallani jövő tavasztól, amikor várhatóan a jegybankot is eléri majd az unortodoxia szele...
