Ha így lenne, akkor azt kellene látnunk, hogy a görög állampapírok egyre inkább a csődöt árazzák, a periféria egyéb piacaival együtt. Ám nem ez történik. A görög kötvényhozamok eléggé stabilak, és a korábbi ideges időszakokhoz képest a spanyol, olasz, ír, portugál (vagy például magyar!!!) hozamok sem emelkednek nagyon. Ami sokat esett, az az amerikai részvénypiac, az európaiak sokkal jobban állják a sarat: az Eurostoxx50 egyhónapos, az S&P500 háromhavi mélyponton van. Ráadásul a görögök minden valószínűség szerint megkapják az újabb hitelrészletet, és - forradalom híján - így legalább fél-egy évig velük nem nagyon kellene, hogy legyen bármilyen probléma.
A bajok, tehát nem Európából erednek. Az igazi probléma az, hogy várhatóan nem nagyon lesz növekedés jövőre, és ez nyilván minden olyan eszközre negatívan hat, amely érzékeny a gazdasági teljesítményre, és magasabb várakozások voltak beléjük árazva. Ebből a szempontból tehát ha jövőre nincs növekedés Európában, de nincs válság sem, az jó hír, mert stabilizálódás lehet, a mélybe vert eszközárak folytathatják a feltápászkodást. Ugyanakkor az amerikai részvényeknek már nem olyan jó hír, mert ide menekült eddig a tőke (többek között Európából), és a "Goldilocks"-ot árazták: alacsony kamat, stabil, de nem túl gyors növekedés, ami túlfűtöttséget még nem okoz, de a profitokat azért fenntartja. Nyilván ez utóbbi elég kényes egyensúly, és most ezzel az egyensúllyal kapcsolatban merültek fel kételyek - ezért esnek a tőzsdék.
Én úgy vélem, hogy egyelőre fennmarad a világban a kamatvadászat, a "kiüljükaválságot" politika, és nagyobb sokkok híján a kisebb ideges periódusokat ismét felívelések váltják majd, amikor a befektetők rámozdulnak minden eszközre, ami nem nullát hoz.
Ez a környezet továbbra is nagyon kedvező Magyarországnak, annak ellenére, hogy effektíve deklaráltuk, hogy nem lesz IMF-megállapodás, és folytatjuk a kamatvágásokat. Habár véleményem szerint a kormányzati gazdaságpolitika rengeteg sebből vérzik, ilyen környezetben valóban jó esélye van az IMF-nélküli túlélésnek, és annak, hogy csak forint-kibocsátásból finanszírozzuk a devizaadósságaink visszafizetését.
A magas hozamú eszközöket tehát szerintem az aggodalom idején meg kell venni, mert nem lesz más lehetősége a befektetőknek, mint hogy előbb-utóbb előbújjanak a biztonságos, ám nominálisan nullát, reálértelemben vaskos mínuszokat termelő készpénzbunkereikből és ismét vásároljanak, bármennyire is félnek.
