Régóta tudjuk, hogy a foci ma már legalább annyira a pénzről szól, mint a sportról. Pénz, amiről nem vagy csak ritkán beszélünk. Mégis lépten-nyomon felmerül - főleg az olasz "bundabotrány" után -, vajon mennyire van benne az érdekeltek keze egy-egy vitás esetben. Nem éri-e meg a FIFA-nak, hogy a hazai gárdát vagy más, gazdagabb országot segítsen tovább, egy kis kelet-európai vagy egy szegény afrikai együttessel szemben. Bár vitás esetek most is borzolták a kedélyeket, de olyan felháborító ítéletek, amelyeknek köszönhetően az előző Mundiálon Dél-Korea kiverte az olaszokat és a spanyolokat, nem volt.
Csalódásoktól persze az idei vb sem volt mentes. Talán a legnagyobb sztárok bukták a legnagyobbat, igaz az elvárás is óriás volt. Ronaldinhónak például nem csak a nézők felé kellett helyt állni. A brazil támadó a számítógép-, az üdítőital- vagy a chipsgyártó vállalat nyomását is a vállán érezve vallott kudarcot az ellenfelek őrületbe kergetését illetően. Hasonló helyzetben volt persze Beckham, Rooney, Henry vagy éppen Totti, akik - bár volt néhány momentumuk - a brazil sztárhoz hasonlóan feledhető produkcióval tudták le a tornát.
[ajanlo=1311][igazitas=left/]A sztárok játékát illetően üdítő színfolt talán csak a világ legtechnikásabb játékosa, Zidane volt, a legnagyobbat mégis benne csalódtam. Hiába a provokáció, egy ekkora sztárnak a döntőn bemutatott lefejelése méltatlan mind a sporthoz, mind hozzá. Lehet ilyen viselkedéssel a sztár egy kisfiú példaképe?
A helyzet komikuma, hogy miközben a csatornák a lefejelést ismétlik lépten-nyomon, addig Zizu a vb mérkőzéseinek a szüneteiben sugárzott hirdetésekben még a rá bálványként tekintő 10 éves argentin kissrácnak ad tanácsot: válassza Platinit. Elképzelem a hirdetés új verzióját: Jose ellentmond, Zidane fejel, mi meg rohanunk megvenni a reklámban szereplő terméket, mert olyan kemény csávók akarunk lenni, mint ő. Vagy mégsem??
sahib
