Arra akartam kilyukadni, hogy akik azt gondolják, hogy a görög helyzet megoldható, azoknak igazuk van. Illetve igazuk LENNE. Igazuk lenne, ha a görögök elszigetelt eset lennének az EMU-ban, mert akkor a szolidáris országok összefognának, és öntenék beléjük a pénzt, és megakadályoznák a csődöt. Sajnos a helyzet nem ez, hanem az, hogy a közös európai álom szétesőben van.
A 90-es évek második felének nagy macro-tradeje az európai kötvénykonvergencia volt*: a rossz(abb) minőségű európai államok kötvényhozamai közeledtek a némethez, azaz folyamatosan estek. Ez a hozamkonvergencia arra épült, hogy immáron a görög/spanyol/portugál, stb. kötvények kockázata megváltozott: nem csak a kibocsátó ország, hanem egész Európa mögöttük áll, így hát a csőd szinte elképzelhetetlen. A hatalmas hozamesés hatására hirtelen hitelmánia és fogyasztásnövekedés következett be, ahogy a pénz sokkal olcsóbbá vált ezekben az országokban. A korábbi 10-15%-os jelzálogkamatszintek helyett a lakosság hirtelen 4-5%-on kapott pénzt, aminek hatására ingatlanbuborékok alakultak ki. A vállalatok, bankok is olcsóbban kaptak pénzt, ami segítette a növekedést, és elősegítette a még nagyobb eladósodást mind állami mind magánszinten: alacsonyabb kamatszint mellett több hitelt lehet felvenni.
Mindezek a folyamatok most megfordulni látszanak, hiszen olyan sok az adósság, hogy egyre kétségesebb, hogy mindet ki lehet fizetni, illetve egyre kevésbé akaródzik a prudens országoknak beállni a sok költekező, felelőtlen (vagy szerencsétlen) állam mögé. Görögország nincs egyedül, és ez a fő baj: egy csomó más ország mögé be kellene állni, de nincs kinek. Ez azt jelenti, hogy (mivel az eladósodott államokat nagyon nehéz lesz kisegíteni, túl sokan vannak, túl nagy összegekről beszélünk, s a kisegítők sincsenek annyira jó helyzetben) vissza kell árazni az egyedi országkockázatot, amely ilyen eladósodottság mellett hatalmas lehet. Felmennek a kötvényhozamok, egyre drágábban kap hitelt a lakosság, a vállalatok, összeomlik a fogyasztás, bajba kerül a bankrendszer, stb.
A 90-es évek nagy konvergencia-tradeje rükvercben, ez zajlik most, és egyelőre nem nagyon látszódik, hogy ezt bármi meg tudná állítani. Európában semmi jóra nem számíthatunk, nem látszik honnan lenne növekedés, és ki, miből fogja visszafizetni a korábban felvett hiteleket. Európa hasonló helyzetben van, mint az aranystandard idején a Nagy Világválság alatt (1929-33): a legtöbb államnak nincs monetáris függetlensége, a pénz egyre drágább, ráadásul még fiskálisan is meg kell szorítani. Ez a dupla (monetáris+fiskális) harapófogó kivégzi őket. A végső megoldás az lehet, hogy az ECB töméntelen mennyiségben fog pénzt nyomtatni, és megvenni a nehéz helyzetben lévő államok kötvényeit. Ezt egyelőre senki nem akarja, és nem is nagyon hiszi, de más lehetőséget nem látok.
*jenhitelből finanszírozva, de ez a jelen helyzet szempontjából már lényegtelen
