Több mint száz éves történelem
1882-ben határozott az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. arról, hogy megalapítja a Salgótarjáni Öblösüveggyár jogelődjét. Az építkezés 1893 tavaszán indult, őszre pedig felépült a hutacsarnok, mely a maga korában kifejezetten modernnek számított, hiszen a többnyire fával fűtő korabeli üzemekkel szemben gáztüzelést használt. A gyár megnyitása után a szakmunkásokat Ausztriából, Csehországból és Németországból toborozták. A gyártmányok azonban a rossz műszaki vezetés következtében még évekig nem érték el sem mennyiségben, sem minőségben a kívánt színvonalat. Még tíz évvel a nyitás után, 1904-ben is a mesterek és a szakmunkások kétharmada idegen nemzetiségű volt.
1905-ben 14 munkahelyes új kádkemencét építettek, és helyeztek üzembe, amellyel a gyár kapacitása évi 7 és fél millió palackról 11 millió db. palackra emelkedett. A gyártmányok minőségileg kifogástalannak bizonyultak. Az üzem dolgozóinak létszáma 1908-ban elérte az 500 főt. 1909 januárjában a részvénytársaság megbízást adott a Salgótarjáni Palackgyár Rt. részvényeinek eladására. A részvényeket a Mühling-Konszesz vásárolta meg. Az új igazgatóság alelnöke Mühling Antal prágai lakatos lett. Minden fontosabb ügyben a Mühling-Konszesz döntött. A részvények eladása, az 1909 évi általános gazdasági süllyedés megpecsételte a Magyarhoni Üveggyárak Rt. sorsát. Gyárait, üzemeit, birtokait, áruit kénytelen volt áron alul eladni. 1910. május 31-én kimondták a vállalat felszámolását.
Az első világháború súlyos helyzetbe hozta az egész magyarországi üvegipart. A szén és nyersanyag hiány miatt a salgótarjáni palackgyárat is csak nagy nehézségek árán lehetett fenntartani. Emiatt csak az üzemek csökkentett mértékben dolgoztak. A teljes kapacitás kihasználását különben a nagy munkaerőhiány sem tette volna lehetővé.
A Salgótarjáni kőszénbánya Rt. igazgatósága a Mühling cég részvénypakettjét 1925-ben megvásárolta. Az üzem teljes kapacitásának kihasználása végett 1927-ben rátértek a fehér üveggyártásra is. Ugyanebben az évben felállították a korongos csiszoldát azzal a szándékkal, hogy a gyár az öblösüveggyártás csaknem minden ágát felölelő üveggyárrá fejlődjék. Majd a gyártás gépesítésére beszerelték az első osztrák eredetű palackfúvásra szolgáló félautomata gépet, amelynek használata azután fokozatosan általánossá vált. Ezzel egyidejűleg megindult a préselt üveg gyártása is.
Nem volt fenékig tejfel a munkás élete
A huszadik század első éveiben a szakmunkásokat a vállalat vezetősége másképpen bírálta el, mint a környékről toborzott segédmunkásokat és napszámosokat, akiktérítésmentes lakást, méltányos munkabért kaptak. Sokkal kedvezőtlenebb volt a segédmunkások, és napszámosok helyzete, akik csekély bérüket már a fizetésnap előtt előlegként kiszedegették, és felélték. Kiszolgáltatottságukat fokozta a hosszú munkaidő, a gyártás két műszakban 11-11 órás munkaidőben folyt.
Később a Csehszlovákiából áttelepített munkások részére a vállalat egy 16 lakásos munkáslakóházat építtetett. A kádkemence félautomata gépeire Salgótarján környékéről toboroztak munkaerőket, akik hamar termelő szakmunkásokká váltak. A többnyire üvegfúvókból álló szervezett munkások 1926 nyarán megkísérelték a szakszervezet helyi csoportjának a megalakítását, a gyár vezetősége a szervezkedést nem nézte jó szemmel és mindent elkövetett a szakszervezeti mozgalom meggyengítésére.
A gazdasági válság meggyorsította az üveggyári munkásság szervezkedését. Miután Nógrád megye alispánja a sok sürgetés után 1929 januárjában engedélyezte a Magyarországi Üvegmunkások Országos Szövetsége Salgótarjáni csoportjának működését, a helyi csoport február 3-án megtartotta alakuló ülését. A munkásmozgalom megélénkülésének egyik jele volt, hogy a présműhelyben 1929. április 24-én 90 munkás, sztrájkba lépett. A munka beszüntetésére a gyár hirdetménye adott okot, melyben közölte, hogy a munkabéreket 10-20 százalékkal azonnali hatállyal leszállítja. A sztrájk ez alkalommal csak részleges sikerrel járt. Mivel a munkásság gazdasági helyzete tovább súlyosbodott, a gyári szakszervezeti csoport elnöke 1929 augusztusában a gyárvezetőség tudomására hozta az üzemben fennálló sérelmeket és követelte azok orvoslását.
A gyártási kapacitás csaknem teljes kihasználása következtében a munkáslétszám 900-1000 főre emelkedett a válság után. Szakmunkásokban nagy hiány mutatkozott, különösen a csiszoló munkások létszámának a biztosítása okozott súlyos gondot. A szomszéd államok ügyeltek arra, hogy üvegipari szakmunkásai ne vándoroljanak ki. A gyárvezetőség így kénytelen volt a szakmunkás képzésről gondoskodni. Mivel az export üzlet egyre több szakmunkást igényelt a gyárban nagyobb mértékben megkezdődött a tanoncképzés. A szakma megkedveltetése és a gyárhoz kötés végett a finomcsiszoldában, és az üvegfestődében a termelő munkában résztvevő tanoncoknak 4-6 pengő fizetést adtak. Az iskolai oktatás munkaidőn túl történt, a napi munkaidő a fiatal 14-15 éves tanoncoknak is 11 órás volt, nappali, és éjszakai foglalkoztatással.
Mivel a vállalat szempontjából fontos volt a begyakorlott szakmunkások és segédmunkások megtartása, az Igazgatóság nem zárkózott el bizonyos szociális, és kulturális létesítmények megvalósítása elől. A központi igazgatóság 1936-ban munkásfürdőt, 1938-ban pedig kultúrotthont építettet. A munkás létszám növekedésével az olvasókör, a régi otthonból már kiszorult. Az új kultúrházban helyet kapott könyvtár, színjátszó csoport, népi zenekar és az 1936-ban megszervezett tánczenekar.
Robbanó exportpiacok
Az export 1957-től kezdve óriási arányúvá nőtt. A hagyományos exportpiacokon kívül, a vállalat gyártmányai eljutottak a Szovjetunióba, Irakba, Iránba, Kubába, Argentínába, Ausztráliába, Algériába, és az Egyesült Arab Köztársaságba. Az export szállítások értéke 1967-ben 54 millió forintra emelkedett. A gyár a felszabadulás óta 17 külföldi kiállításon vett részt, hogy gyártmányait széles körben megismertesse. Gyártmányait a Brüsszeli Világkiállításon 1958-ban elismerő oklevéllel, a Budapesti Nemzetközi Vásáron pedig ezüst serleggel és elismerő oklevéllel tüntették ki.
A zöld öblösüveg gyártása 1968. március 16-án megszűnt. Ezt követően főként az export termelés érdekeinek megfelelően, döntően kézi, és fél gépi-kézi kidolgozással a durvafehér, finomfehér és fazekas kemencei üveggyártásra tértek át. Mivel a kézi gyártás került előtérbe, a távlati tervek több száz üvegfúvó és csiszoló képzését tették szükségessé.
Felélesztik a gyárat?
Pénteken jelentették be, hogy az üzem új tulajdonost kapott, a felszámoló nem kívánta megnevezni az új tulajdonost, azonban az MTI értesülései szerint a Geneva Invest Kft. lesz a salgótarjáni gyár új tulajdonosa. A gyár nettó 490 millió forintért került a budapesti cég tulajdonába, a vételárat 30 napon belül kell kifizetniük, a szerződéskötésre pedig 10 napon belül kerül sor.
A felszámoló tájékoztatása szerint a vevő szeretné megtartani az üveggyártást, különös tekintettel a magas feldolgozottsági fokú üvegekre. Így elsősorban a kézi gyártást célozzák meg, és első körben 75 ember foglalkoztatását tervezik. Az MTI korábban megírta, hogy a másik pályázó a gyár megmentésére, salgótarjáni vállalkozókból alakult Tarján Glass Kft. volt, ők 360 millió forintos ajánlatot tettek.
A Tarján Glass képviselői végül nem jelentek meg a versenytárgyaláson. Az R-Glass Hungary Kft. néven működő salgótarjáni öblösüveggyár felszámolását 2009 szeptemberében kezdték meg. A gyár akkor szlovák tulajdonban volt, és 277 embert foglalkoztatott.
mfor.hu
