Sokat változott az ókori Róma pénzrendszere az idők folyamán. Az alap a városról elnevezett font (libra) volt, amely 327,45 grammnak felelt meg. A kora köztársaságban egy font ezüstből hetvenkét dénáriust vertek – azaz egy-egy példány súlya 4,548 grammot nyomott. Utóbb kicsit többet, nyolcvannégyet, majd Nero uralkodásától kezdve kilencvenhat számított egy egésznek.
Egy font aranyból Julius Caesar negyven, Augustus negyvenkettő, Nero negyvenöt, Caracalla ötven, Gallienus hatvan, Diocletianus pedig hetven aureust készíttetett. Nagy Konstantin ehhez még hozzácsapott kettőt – azaz az ő idejében immár hetvenkettő solidus tett ki 24 sillqa-t. Ez utóbbiból egy darab 0,1895 gramm aranyat ért. Azaz akkortájt ekkora volt az infláció.
Közbevetőleg ide kívánkozik egy adat: az ókori Spártában nem bajlódtak holmi pénzrendszerrel – a várost irányító atyák ugyanis kerek-perec megtiltották, hogy ilyesmit a falak mögé vigyenek. Ám mivel valamiféle értékmegőrzőre és cserealapra mégis csak szüksége volt a lakosságnak, kijelölték ennek az egyszerű vasrudakat. Mindez természetesen nem sokáig működött.
Visszakanyarodva a világbíró Rómaiakhoz, náluk kezdetben a birka és a tejelő lábasjószág helyettesítette a pénzt, amelynek egyik szava, a pecunia a pecus, azaz marha szóból származik. Mint múlt számunkban megemlítettük, utóbb fizetőeszközként a súlyra mért bronzot használták.
A római pénzrendszer egyik legnagyobb reformját Kr. e. 212-ben élte át – oka pedig mindennek a Karthago elleni háború volt. A tiszteletreméltó atyák hellén mintára megalkották a kizárólag vert ezüst- és bronzérmékből álló pénzrendszert, melynek alapegysége a bronz és az ezüstből készült denarius volt, amely eredetileg tíz majd az infláció miatt tizenhat ast ért. Fokozta a financiális káoszt, hogy maga a denarius csak egy volt a birodalomban készített számos fizetőeszköz közül, hiszen az új provinciákban eltűrték a helyi pénzverés folytatását.
A denáriusokban lévő ezüst mennyisége Nero uralkodásától kezdve csökkent. Az infláció letörésére a III. század vége felé Aurelianus, nyomában pedig Diocletianus tett hatalmi szóval kísérletet. Sorozatunk következő részében ezt a jónak gondolt, de alapvetően elhibázott módszert mutatjuk be.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
