Az már most látszik, hogy nagyon mély gödröt ásott magának a kormány, amiből nehéz lesz kikecmeregni. Tegyük fel ugyanis, hogy kétféle választópolgár van: az egyik, aki az elmúlt másfél évben egyetértett a kormány döntésével, hangosan ágált Magyarország függetlensége mellett. Eléjük most oda kell állni, és azt kell mondani, hogy "Bocs, nem jött be". A másik nagy csoport az, amelyik másfél éve ekézi a kormányt hol halkabban, hol hangosabban azért, mert háborút kezdett az IMF ellen, holott ez a harc eleve esélytelen volt a mi szemszögünkből. Eléjük pedig oda kellene állni és megmagyarázni azt, miért kellett másfél évig a magyarok százezreinek idegeivel játszani. Miért kellett 317 forintos euró és 600 bázispontos magyar CDS-felár ahhoz, hogy belássuk a vereségünket? Miért nem volt elég az, hogy az elmúlt hónapokban kormányközeli közgazdászok is szinte könyörögtek azért, hogy üljünk egy asztalhoz a Valutaalappal?
Most nem akarom itt elővenni a tavaly nyári "lánglelkű", szabadságharcról szóló kormányzati nyilatkozatokat. Csak az elmúlt hetekből álljon itt két idézet: "A magyar kormánynak nincs szüksége arra, hogy újabb hitelmegállapodást írjon alá a Nemzetközi Valutaalappal" - mondta Kósa Lajos a köztévé reggeli műsorában október 18-án. Kósa ennél élesebben is fogalmazott: szerinte senki nem hívta Magyarországra a Valutaalap küldöttségét, de ha már itt voltak, akkor beengedtük őket. (Kósa: hát Téged meg ki hívott?) Ezek után remélem, Kósa Lajos nem tagja a jelenlegi hitelmegállapodásról tárgyaló delegációnak, mert akkor soha nem kapunk hitelt, ha neki kell érvelnie.
Fókuszban a pénzügyi békéltető testület
mfor.hu konferencia december 8-án a Gellértben
Az megszokott, hogy ilyenkor a bejelentés előtt a felek mereven ragaszkodnak véleményükhöz, titkolóznak. Ebbe azonban szerintem nem biztos, hogy belefér az, hogy Giró-Szász András kormányszóvivő még csütörtök reggel is úgy nyilatkozott egy sajtótájékoztatón, hogy hazánk kiáll a piaci finanszírozás mellett. Akkor inkább ne mondott volna semmit. Ez most úgy tűnik, mintha neki elfelejtettek volna szólni, hogy megkezdődtek a tárgyalások a színfalak mögött.
Persze a tárgyalások hírét meg lehet próbálni pozitívan tálalni, ahogy azt a kormány meg is próbálta. De tényleg el lennék keseredve, ha a magyar emberek többsége a "nem hitel, hanem biztosítás", illetve a "nem növeli az államadósságot" kifejezéseket csont nélkül bevenné. Persze az is lehet, hogy beveszi. Akkor viszont fennáll a kérdés, hogy ugyanilyen biztosítást miért nem lehetett három hónapja mondjuk 280 forintos eurónál kötni? Kikötés volt a tárgyalások előtt, hogy csak akkor áll velünk szóba a "biztosító", ha történelmi csúcsot dönt az euró/forint árfolyam?
Az már most látszik, hogy a nagy szabadságharc árát kétszer fogjuk megfizetni: megfizettük már egyszer a forint gyengülésével és azzal, hogy egy hajszálon múlt a leminősítésünk. De lehet, hogy a neheze csak most jön. Az IMF ugyanis nem szokta csak úgy szórni a pénzét. Biztosak lehetünk abban, hogy valamilyen ára lesz a megállapodásnak. Lehet, hogy a végtörlesztés befagyasztása, lehet, hogy adóemelés, de valami biztos.
BK
