Volt egy enyhén túlsúlyos osztálytársam, akit előszeretettel hívtunk Gombóc Artúrnak a háta mögött. Bevallom, én is. Szerencsétlen nem éppen a páratlan mozgáskultúrájáról volt híres, mégis tornatanárunk perverzióinak teret engedve nem egy alkalommal szólította fel, hogy ő mutassa be elsőként a gyakorlatokat. Sosem felejtem el, amikor a szekrényugrásra került a sor, amellyel rendszerint csak a legprofibbak birkóztak meg.
Természetesen megint G.A. lett a préda, és naná, hogy a legmagasabb szekrényt húzta elé a nem éppen kitűnő pedagógiai érzékkel rendelkező tanárunk. Szegény gyerek néhányszor nekiiramodott, de mindig megtorpant az akadály előtt. Aztán zokogva kirohant a teremből.
Ez a történet jutott eszembe arról, ami most parkolási stratégia néven zajlik a fővárosban. Nem az háborít fel, hogy megemelik az árakat, vagy hogy a belvárosban és környékén esetleg még több helyen kell fizetniük az ott parkolóknak. Amit nem értek, hogy miért kell a metróvégállomások közelében megszüntetni az ingyenes parkolást, megakadályozva, hogy a csak kicsit környezettudatos dolgozók lerakják ott autókat, és tömegközlekedési járatokkal közelítsék meg a munkahelyüket.
Mintha szándékosan Gombóc Artúrokat csinálnának belőlünk, azokból, akik nem akarnak vagy nincs is lehetőségük egész nap a dugókban ülni, mire bejutnak a munkahelyükre. Hogy aztán jót röhögjenek, hogy megint sikerült kiszúrni velünk. És hiába élelmes a magyar, hogy miután felmérte, nem tud ugrani (vagyis kifizetni a több ezer forintra rúgó díjat egy napra), kikerülje a szekrényt. Utána jön a többi akadály.
A Határ úton ugyanis (ami bár nem végállomás, mégis sokan hagyták ott is a kocsijukat) az első megdöbbenést követően egyszerűen kikerülték a fizetési övezetet a „drájverek”, és beálltak a felüljáró alá, a füves területekre, ahová csak tudtak. Néhány nap múlva persze mindenhol ott díszelgett a „Magánterület! Parkolni tilos!" tábla.
Én tényleg nem értem ezt az országot (meg persze a fővárost). Miközben folyton arról papolnak, hogy környezetvédelem így úgy, és hogy meg kell oldani a közlekedést, addig ilyen intézkedéssel borzolják az emberek idegeit, aminek csak az lesz a következménye, hogy még több autó büdösíti majd a belváros levegőjét. Engem nem érdekelnek az P+R parkolókról meg a kerékpár lerakókról szóló ígéretek, amikor a lépések mind azt mutatják, mintha pont ennek az ellenkezője lenne a cél. Sajnos a felnőttek élete némileg bonyolultabb, és nem oldhatják meg ezt a dolgot egy kirohanással – bár átvitt értelemben ez bizonyára sokaknak jól esne.
füzi
