A megtorlás után az okokat is megtalálták
Múlt heti cikkünkben már bemutattuk, milyen gazdasági okok vezettek az 55 évvel ezelőtti forradalomhoz a háborús jóvátételtől kezdve az elhibázott iparosításig és tervgazdaságig. A forradalom leverése után a politikai elit első dolga még a megtorlás volt, utána azonban ők is meglátták ezeket az okokat és próbáltak enyhíteni a gyeplőn. Nem véletlen, hogy az 1956 novemberében hatalomra jutott Kádár János ezt követően több mint negyven évig elmozdíthatatlan volt a párt éléről, és sokan a mai napig visszasírják azt a negyven évet.
Azt már legutóbbi cikkünkben megállapítottuk, hogy a forradalom nem elsősorban gazdasági okok miatt robbant ki, nem volt tekinthető például éhséglázadásnak. A nehézségeket azonban mindenki megérezte a bőrén, hiszen 1956-ban nagyjából 200 ezer ember keresett a létminimumnál kevesebbet, ez pedig családtagjaikkal együtt 600-800 ezer földönfutó embert jelentett. A forradalom leverése után az első az volt, hogy béremelésekkel próbálták ezt a szakadékot csökkenteni a gazdagok és a szegények között, azonban 1957 tavaszán adóemelésekkel vissza is vették ezt a pénzt az emberektől.
A béremelések mellett kisebb-nagyobb gesztusértékű intézkedést hozott az akkori vezetés, például eltörölték a gyermektelenségi adót, bevezették a munkanélküli segély intézményét, illetve egyesek mentességet kaptak az államosítás alól - olvasható Botos Katalin legutóbb már idézett tanulmányában. Az 1957-es adóemelések kapcsán Kádár ugyan egyetértett azzal, hogy egyensúlyt kell teremteni a gazdaságban, azonban nem fogadta el a bérből és fizetésből élők életszínvonal-csökkenését. Ezzel jelentek meg az új gazdaságpolitika első csírái - állapítja meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára.
Éles fordulat volt az ötvenes évek terrorja után
A forradalom után felálló új kormány azonnal gazdasági reformokra szánta el magát. Ennek egyik oka az volt, hogy csillapítsák az emberek haragját, másrészt pedig az új apparátusban valóban voltak olyanok, akik nem akarták ott folytatni, ahol Rákosiék abbahagyták. Az MSZMP KB december 5-i határozata kimondta, hogy a legjobb szakemberek bevonásával kell létrehozni egy reform-bizottságot, amely az új helyzetnek megfelelő, a hazai sajátosságokra épülő gazdaságpolitikát kidolgozza.
A tervezés szerepét nem csökkenteni, hanem átalakítani szükséges, úgy, hogy elsősorban a népgazdaság makroarányaira koncentráljon, s ne a tételes vállalati tervmutatókra; a magánszektort, ott „ahol nem veszélyezteti a szocializmus építését”, engedni kell működni, s a fő kérdéssé a dolgozók életszínvonalának emelését kell tenni - ezek voltak a reformbizottság legfőbb megállapításai.
Kádár a gazdagodó kisiparosok és a parasztok terhelését elfogadta, ezért végül a bevezetett intézkedések elsősorban őket sújtották. Az a többlet-jövedelem, amit a beszolgáltatások eltörlése jelentett, szinte nyomban elolvadt az éppen általuk vásárolt termékek drágulásával. Az alapvetően felborult egyensúlyt külső segítséggel, kínai és főképp szovjet kölcsönnel sikerült konszolidálni. Részt vettek a hitelakcióban a többi szocialista országok is, különböző mértékben. A legkevésbé lelkesek talán a csehszlovákok voltak. A hitelek zöme áruhitel volt, ezek feladata elsősorban a kiáramló jövedelmek lekötése volt.
Jól jellemzi a forradalom utáni magyar gazdasági helyzetet, hogy a régióban több helyen, például Lengyelországban gyűjtést rendeztek a magyaroknak, emellett a nyugati országoktól is kaptunk segélyt, amit a Vöröskereszt osztott szét. Ezeknél az összegeknél azonban jóval nagyobb hitelekre volt igény. Nem csupán az infláció lehetősége miatt: az országot tőkés kapcsolataiban a fizetésképtelenség veszélye fenyegette.
Összegezve tehát a legfontosabb változás abban mutatkozott, hogy 56 után a vezetés nem fogadta el a munkások életszínvonalának további romlását, inkább más forrásból próbált pénzhez jutni. Ez pedig később elvezetett a hatvanas évek első felétől 1989-ig tartó időszakhoz, melyre több jelző is van a magyar történelemben a "gulyáskommunizmustól" a "fridzsiderszocializmusig". Ezekben az évtizedekben kívülről a régióból nézve valóban mi voltunk "a legvidámabb barakk", a környező országok lakói is a magyarokat irigyelték.
mfor.hu
