Az első világháborút megelőző esztendőben 69 fővárosi és 530 vidéki pénzintézet működött a Magyar Királyság területén. A bankok együttesen 189,9 millió pengő készpénzzel, 927,6 millió pengő értékpapírral, 2,389 milliárd pengőnyi váltóval és 202 millió pengős ingatlanvagyonnal rendelkeztek, összesített nyereségük pedig elérte 159,4 millió pengőt. (Természetesen akkortájt koronában kalkuláltak a főkönyvekben, cikkünkben csak a könnyebb érthetőség végett számoltuk át a hajdani adatokat a harmincas évek fizetőeszközére.)
Három év múlva, 1916-ban már csak 41 budapesti és 454 vidéki bank szerepelt a nyilvántartásban. A nagy világégés alatt 856,5 millió pengőre, azaz az 1913-as összeg négyszeresére nőtt a készpénzvagyon. Ugyancsak szépen dagadt az adósságok mennyisége: e mutató 1913-ban 2,433, míg három év múlva már 4,006 milliárd pengőre hízott. Ebben az esztendőben egyébként 120 millió pengőre apadt a nyereség. Nem érdektelen közbevetni: a legnagyobb vágást a vidéki bankoknak kellett elszenvedniük, hiszen az ő 1913-as 47,2 millió pengős aktívumuk 1916-ra kevesebb mint a felére, 20 millióra olvadt.
VálságévekKilenc évvel később, azaz 1926-ban 64 fővárosi és 526 vidéki bankban 123,3 millió pengő készpénzvagyont, 106 millió pengőnyi értékpapírt, 919,8 millió pengő váltót őriztek, míg az ingatlanvagyon mértéke meghaladta 111,6 milliót. A nyereség igen szerény volt: mindössze 33,9 millió pengőt tett ki, amelyből 23,8 Budapesten, 10,1 pedig vidéken keletkezett. Ebben az évben elődeink 860 millióval tartoztak a "pénz templomainak".
A húszas-harmincas évek válságát amúgy kiválóan szemléltetik a tartalékról szóló számsorok: e mutató 1913-ban 659, 1916-ban 375, míg 1926-ban már csak 166 millió pengőn állt. De figyelemre méltóak a takarék és folyószámla betétekben parkoló összegek is: e három esztendőre szóló mutató 3,565- 2,976- és 0,9 milliárd pengőt tett ki. A csökkenés tehát - finoman szólva is - jelentős volt.
Az alaptőke ugyancsak vészesen elapadt: 1913-ban 599 bankban 1,085, 1916-ban 495 pénzintézetben 0,733, míg 1926-ban 590 trezorban már csak 0,254 milliárd pengő pihent.
FélfordulatA részvénytársaságok az első pozitív jelekről egy év múlva, 1927-ben számoltak be. Ebben az esztendőben 61 fővárosi és 511 vidéki pénzintézet összesen 46,6 millió pengő nyereséget könyvelhetett el. (Emlékezzünk, 1926-ban mindössze 33,9 milliós volt e mutató.) Figyelemre méltó, hogy a második világháború kezdetéig a számszerűen nyolc-kilencszeres fölényben lévő vidéki bankok együttesen is csak harmadannyi hasznot tudtak fölmutatni, mint budapesti társaik. Vegyük például az 1932-es és az 1937-es évet: az előbbiben a bankok tekintetében 47/403, míg a haszonéban 21,2 és 7,8 millió, míg az utóbbiban 45/363 és 23,9 és 7 millió pengő volt az aránypár.
Az alaptőke is örvendetesen dagadt: mintegy 325 millió pengőt tett ki, míg a tartalékok 207 millióra nőttek. Ugyancsak felfutott - 1,4 milliárdra - a takarék és folyószámlabetétekbe helyezett pénz. Eleink egyébként viszonylag konszolidált életet folytathattak, mert ezek az összegek 1937-ig 1,4 és 1,7 milliárd pengő körül jártak.
Érdemes közbevetni, ezekben az években több lett a páncélszekrényekben őrzött értékpapírok együttes értéke is: 1927-ben 132, majd lassú felfutást követően 1932-ben 262, 1935-ben 267, majd 1937-re 284 millió pengő. Az alaptőkék számadatait ugyancsak örömmel nyugtázhatták az igazgatótanácsok: míg 1926-ban 254, addig 1927-ben 324, s 1929-ben már 394 millió pengő parkolt e számlákon. A szint egyébként 1937-ig 380 millió pengő körül hullámzott.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
