Atombombát már a második világháború végjátékában bevetettek az amerikaiak Hiroshima és Nagaszaki bombázásakor, a nukleáris fegyverek másik típusa, a hidrogénbomba viszont csak évekkel később került kipróbálásra. A két fegyver között a legfontosabb különbség az, hogy míg az atombomba a maghasadás, addig a hidrogénbomba a magfúzió energiáját használja fel.
Az Egyesült Államokban Ivy Mike volt a kódneve az első hidrogénbomba-kísérletnek, mely az 1952-es robbantáshoz vezetett, végül egy csendes-óceáni korallzátonyon robbantották fel a bombát. A szerkezet méretei és fúziós üzemanyaga miatt nem volt bevethető termonukleáris fegyverként, kizárólag kísérleti céllal robbantották fel. A szerkezet 62 tonna volt, inkább hasonlított egy épületre, mint egy bombára. A közepén egy óriási, henger alakú termosz helyezkedett el, amibe a kriogenikus deutériumot tették. A nehéz kezelhetősége ellenére azért választották ezt a folyékony üzemanyagot, mert leegyszerűsítette a kísérletet és az eredményeket könnyebben vizsgálhatóvá tette.
A berendezés tetején elkerítve (a megfagyást és ezáltal a működésképtelenséget elkerülendő) kapott helyet egy szokványos TX-5 fissziós bomba, amelynek szerepe a magfúzióhoz szükséges körülmények létrehozása volt. A termosz közepén egy henger alakú plutóniumból készült rúd haladt keresztül (a "gyertya"), aminek a magfúzió beindításában volt szerepe. A tartályt egy 4.5 tonnás urán köpeny borította. Ezt kívülről ólom és polietilén hab lapokkal fedték le, amik egy sugárzási csatornát hoztak létre a fissziós bomba robbanásából szárazó röntgensugarak számára, amelyek ezáltal a tartályba vezetődve a deutériumot és a plutóniumrudat összenyomva beindíthatták a magfúziót. A legkülső réteg egy 25–30 cm vastag acélból álló tok volt. A "Sausage"-nak ("Kolbász") elnevezett berendezés átmérője 2.03 méter, hossza 6.19 méter volt és körülbelül 54 tonnát nyomott. Az egész Mike szerkezet (a kriogenikus felszereléssel együtt) 73.8 tonnás volt és egy nagyméretű alumínium hullámlemezekből készült épületben, az úgynevezett robbantási kabinban helyezték el, melyet az Elugelab nevű korallszigeten állítottak fel.
A robbantást 1952 november elsején, helyi idő szerint reggel 07:15-kor (greenwichi középidő szerint október 31-én 19:15-kor) hajtották végre. A robbanás hatóereje becslések szerint 10.4-12 megatonna volt. A tűzlabda körülbelül 5.2 km széles volt, a gombafelhő pedig kevesebb, mint 90 másodperc alatt 17 km magasságba emelkedett. Egy perccel később 33 km magasságot ért el, mielőtt 37 km magasan stabilizálódott volna. Ekkor a felhő teteje nagyjából 160 km átmérőjű volt, a szára pedig 30 km. A robbanás egy 1,9 km széles és 50 m mély krátert hozott létre az Elugelab sziget helyén. A robbanás által keltett légnyomás és tengeri hullámok a teszt-szigetekről minden növényzetet letéptek.
A hidrogénbomba atyjaként a mai napig Teller Ede magyar tudóst aposztrofálják, aki 1908. január 15-én született Budapesten, majd előbb Németországba, később pedig az Egyesült Államokba emigrált. A második világháború alatt Teller Enrico Fermi mellett dolgozott az első atomreaktor megépítésén, az olasz származású tudós mondta el neki ötletét, hogy atombombával termonukleáris fúziót lehetne előidézni, Teller ezután kezdett komolyabban gondolkodni a dolgon. 1942-ben Amerikában Tellert is meghívták a Manhattan tervbe, mely az atombomba gyakorlati megvalósításával foglalkozott. A háború után a tudós a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium igazgatója lett, közben dolgozott a hidrogénbomba kifejlesztésén. Végül Stanislav Ulam tökéletesítette a találmányt, azzal, hogy deutérium helyett deutérium és trícium keverékét alkalmazta fúziós üzemanyagként.
Teller Ede 1936 után 1990-ben járt újra Magyarországon, azt követően pedig minden évben hazalátogatott. 1994. április 23-án Göncz Árpád köztársasági elnöktől átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrendet . 1997-ben megkapta az akkor elsőként kiosztott Magyarság Hírnevéért kitüntetést. Az Első Orbán-kormány idején az első Corvin-lánc-birtokosok egyike lett.
mfor.hu
