A cikk előző része
Miután a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT), a főváros és a kormány megegyezett a leendő átkelő helyében, az FKT elkészítette Óbuda újjáépítésének alapvető rendezési tervét. A mérnökök papírra vetették a főforgalmi úthálózatot és ennek hídra vezetését, emellett figyelmet fordítottak a síkságnak a hegyvidékkel való kapcsolatára is.
Külön intézkedés született, hogy a három, jelentős értékkel bíró műemlék – a barokk plébániatemplom és az ugyanebből a korból való Zichy-kastély, valamint a neoklasszicista izraelita templom – méltó környezetbe kerüljön. (Zárójelben ide kívánkozik: a hetvenes években véghezvitt átalakítás során nagy ívben tettek a múltra: ennek köszönhető, hogy a két Isten-háza körül több a gusztustalan kinézetű panelépület, mint a fa, a Zichy-kastélyt pedig kis híján lebontották a HÉV vonal áthelyezésekor, helyreállítani pedig máig nem sikerült. Ez utóbbi sorsa természetesen külön megérne egy misét...)
A terveket kisebb mértékű módosítások után elfogadták: a hídfeljáró 2-2,5 százalékos emelkedőt kapott, valamint terveztek egy óriási, százhúsz méter átmérőjű körteret, amelybe a harminc méterre kiszélesíteni szándékozott Kiscelli utca is betorkollt.
A többi utca is friss arculatot kapott: akadt, amelyet egyenesen az ide szánt gyorsforgalmiba kötöttek be, és ekkor választották el a Lajos utca forgalmát is úgy, ahogy az ma is látható. Alapvető szabályként írták elő, hogy az épületek magasságának 1:1-ben az utcák szélességéhez kell igazodnia.
Cikkünk folytatásaként a pesti oldal rendezését mutatjuk be, hiszen e nélkül nem lenne érthető az Árpád-híd fejlesztése.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
