Az elemzésnek nem ez a végkövetkeztetése, de jól kiderül belőle, hogy a japán állam képtelen visszafizetni az adósságát. Esélye sincs, hogy reálértelemben visszaadja befektetőinek a pénzt. Nem lesz más megoldásuk: a rá pénzt bízó lakosság megtakarításainak drasztikus reálleértékelése. Aki nem figyelt volna az elmúlt években: a világ legeladósodottabb állama Japán, tartósan nagy költségvetési hiánnyal, ahol a bevételek kisebbek, mint a kiadások fele, a többit kötvénykibocsátásból fedezik.
Nézzük, mi a helyzet Japánban. Az elemzés szerint az elsődleges költségvetési egyenleg -6%, az államadósság 180%, ez utóbbi nagyobb a görögnél is, világcsúcs. Az egyetlen oka, hogy ez még finanszírozható, az az alacsony kamatszint: a japán 10 éves állampapírokat 1%-os hozammal elviszik, mint a cukrot, a rövidebbek még lejjebb vannak, tehát kamatra alig kell költeni. Ennek következtében, az évek óta drasztikusan emelkedő adósságállomány ellenére, a japán állam kamatkiadásai csökkennek(!!!), míg 1995-ben 16 billió jen volt (amikor az államadósság a jelenleginek kevesebb, mint fele volt), most csak alig 12 az éves költség.
Ha semmit nem csinálnak ÉS a kamatszint is itt marad, akkor 2020-ra 263% lesz az államadósság. Ha a japán politikusok a jelenlegi 5%-os ÁFÁ-t 20%-ra emelik, és komoly kiadási reformot hajtanak végre, akkor az elemzés szerint sikerülhet megállítani az eladósodást 220%-os szinten - csökkenni szerintük sem fog, még így sem. Igenám, de nyilván egy ilyen drasztikus adóemelés/kiadáscsökkentés recessziót okozna, tehát ennél sokkal rosszabb helyzetbe kerülnének a japánok, amint azt a görög példa is mutatja, az elemzés ezzel nem számol. A valóság tehát az elemzéssel szemben az, hogy a japán költségvetés és adósságpálya mára túljutott a point of no return-ön, olyanok mint a repülő, amelyik 1000 km-re elegendő üzemanyaggal kirepült az óceán fölé, megtett 800 kilométert, és úgy tűnik, hogy minden jó, a repülő repül - miközben tudjuk, hogy leszállópálya nincs, és hamarosan kifogy az üzemanyag. Ha továbbmennek leesnek, ha visszafordulnak leesnek.
Akár reformálnak a japánok, akár nem, ekkora adósságszintet visszafizetni a majdnem lehetetlen kategóriába tartozik: ha nem szorítanak meg, akkor egyre gyorsulni fog az eladósodás, ha megszorítanak, akkor recessziót csinálnak, és azért nő az eladósodás, mert csökken a nevező a képletben (GDP), miközben a bevételek egy része is eltűnhet. A japánok számára nincs kiút, az egyetlen kérdés az, hogy hogy kezelik majd ezt a problémát.
A helyzet ugyanis az, hogy a japán lakosság megtakarításai hatalmasak, és az történt, hogy odaadta a pénzét az államnak, amely pedig elköltötte azt helyettük, és nem tudja visszafizetni. Így a japán lakosság (hazai) megtakarításai valójában nem léteznek, soha nem kapják azt vissza (reálértelemben nem, de nominálisan igen).
Ugyanakkor mivel Japán saját devizájában adósodott el, ezért van számukra megoldás: a jegybank rögzíteni fogja a hosszú és rövid hozamokat és közvetlenül, pénznyomtatással fogja finanszírozni a japán államot. Emiatt egyre kevésbé hiszek a japán állampapírok shortolásában, ugyanis a jegybank nem fogja megengedni, hogy azok hozama megugorjon, mivel annak hatására összeomlana a gazdaság és a költségvetés. A japán hozamok valószínűleg nagyon sokáig nulla közelében maradnak, és extrém elinflálással fognak kikeveredni ebből az egészből.
Természetesen ez egy hosszútávú vélemény, nincs azonnali piaci relevanciája, de könnyen lehet, hogy ismét fel fog virradni a nagy jen-short időszaka, amikor a japán jen brutálisan le fog értékelődni minden más devizával szemben (kár, hogy a többi pénz se sokkal jobb). Lehet, hogy most éppenhogy engedélyezni kellene a lakosságnak a jen-hitel felvételét, nem tiltani, hogy egyszer végre jól jöjjünk ki az össznemzeti spekulációból...
