Gumipitypang, gyapot, narancs, néhány termék, amelyet az ország közelmúltjában a politikusok felkaroltak kiváltandó az importot. Szerdán bejelentett új terv szerint a jövő évben az importkiváltást célzó fejlesztési program indul, melynek keretében olcsó finanszírozást biztosítanak azoknak, akik olyan terméket állítanak elő, amivel importterméket tudnak kiváltani.
Igazságtalan lenne azt állítani, hogy a gazdaság tökéletesen működik. Számos olyan termék, és terület van, ahol a vállalkozások külföldről szereznek be alapanyagokat, alkatrészeket, vagy félkész termékeket. Ennek természetesen számtalan oka lehet, ezek egyike -, amelyet a kormány most orvosolni kíván -, hogy a banki finanszírozás elapadása miatt (amelyben elévülhetetlen érdemeket szerzett a jelenlegi politikai irányítás) nem tudnak ilyen tevékenységbe fogni a vállalkozások.
Azonban, ha csupán ezt az egy aspektusát tekintjük a kérdésnek, könnyen félrevezető eredményre juthatunk. Érdemes lenne más nézőpontokat is megvizsgálni, így azt, hogy a magyar piacon a gazdaságos üzemméret kialakítható-e. Ha magas hozzáadott értékkel bíró termékről van szó, akkor a szükséges szürke állomány elérhető-e az országban? A jövőben lesznek-e az adott területen fiatal szakemberek, vagy az oktatási rendszer átalakítása őket is elsodorja. Milyen élőmunkateherrel jár a termék előállítása, ezeket hazánkban vagy a környező országban tudja versenyképesen előállítani egy vállalkozás? Milyen adminisztratív terhekkel kell szembenéznie itthon egy cégnek, és milyennel esetleg az országhatáron túl? A jelenlegi kiszámíthatatlan magyar gazdaságpolitika, az állandóan változó jogi és adózási környezet mennyire ösztönöz vállalatokat abban, hogy hosszútávú elképzeléseket valósítsanak meg? A sor tetszés szerint sokáig folytatható.
Figyelembe véve a fenti problémákat, és látva a hazai korrupciós helyzetet - mely nem igazán javult a mostani kormányt megelőző nyolc év időnként elképesztő állapotához képest - a kérdőjelek száma csak tovább szaporodik. Félő, hogy amikor dönteni kell, akkor valahogy az érdekeltek vélt vagy valós okokra hivatkozva nem a magyar gazdaság szempontjából racionális döntést hoznak, hanem megmosolyogtatóakat. (Már ha lesz még olyan, aki kínjában nevetni tud majd azokon.)
Félő tehát, hogy Pelikánként tekintünk majd a nagyívű fejlesztésekre, amikor új narancsültetvényeket avat a kormány. Virág elvtárs pedig elmagyarázza nekünk, hogy nem magunkat csapjuk be, hanem az imperialistákat.
kb
