Mivel pedig az ECB nem hajlandó pénzt gyártani, ezért marad az, ami az aranypénzrendszerben is volt, amikor egy ország nem tudott fizetni, túl nagy volt a hiánya: megugró kamatszint, összeomló reálgazdaság. Annak idején így zajlott az alkalmazkodás és most pont ugyanezt láthatjuk. Minden országnak magának kell kezelni a problémát súlyos megszorításokon keresztül. Tényleg nagyon hasonlít az aranypénzrendszer válságaihoz ez, érdemes tanulmányozni néhány ilyen pánikot (pl. 1907 vagy 1873, vagy 1890-93, stb.).
Mi történt akkoriban?
Az arany visszatartása végett az adott országok jegybankjai megemelték - gyakran durván - a kamatszintet, amivel jelentős pénz-szűkösséget idéztek elő és általában ez a reálgazdasági teljesítmény gyors összeomlását okozta. Végül ez depresszióhoz vezetett vagy ha a bankrendszer nagyon közel volt az összeomláshoz, akkor valamiféle pénzhelyettesítővel vagy más módszerekkel teremtettek pénzt, ideiglenesen felfüggesztették az aranystandardot, stb, és így jöttek ki a válságból.
Ennek megfelelően ma az állampapírhozamok emelkednek meg (és valószínűleg a bankközi kamatok és egyéb kockázati felárak is) ami hasonlóképpen súlyos károkat okoz a reálgazdaságban mint régen. Végül ha már nagyon nagy lesz a baj, valószínűleg majd az ECB nyomtat pénzt, de nem tartunk ott.
A piacokon az tükröződik, hogy érteni vélik az üzenetet: tart az az európai hozamdivergencia, segítségre nem számíthatunk az ECB-től, tehát jönnek a súlyos megszorítások, mélyrecesszió. Ezért esnek a részvényárak Európa-szerte, miközben pl. a Bund nem megy, és az euró sem gyengül (nyilván nem, hiszen az ECB keménykedik: ellentétben más jegybankokkal ők nem nyomtatnak!). És ezért esik az arany is: nincs jele nyomtatásnak. Ami viszont jó az eurónak, az rossz az áruknak és duplán rossz a részvényeknek. És rossz Magyarországnak is: a problémáink csak nőnek a külső kilátások romlásával...
*Szuperkemény csávók ezek, de azért végül ha nagy lesz a baj, majd lesz nyomtatás, de addig még lehet, hogy sokat kell szenvedni
