Egy cégalapításnál a nyereségre való törekvés a lényeg, nem elég, ha a tagok csupán gazdasági eszközöket fektetek bele.
A társaság létrehozása polgárjogi megállapodással jön létre, a felek szerződéses kapcsolatot alakítanak ki egymással. Az elkülönült tulajdonosok egymással mellérendelt viszonyban vannak, egyiknek sincs hatalmi lehetősége a másikat kényszeríteni. Akinek azonban 50 százalék+1 a tulajdonrésze, az túlsúlyba kerület, ezért fontos a kisebbségi jogok fokozott védelme.
A jogi személyiséggel nem rendelkező társaságoknak is van jogalanyisága, így a társaság maga perelhető és nem a tagok külön-külön.
Minél nagyobb a társaság, annál szükségesebb egy professzionális vezető réteg.
Céget bárki alapíthat, aki jogalanyisággal rendelkezik. Jó, ha tudjuk, hogy attól, hogy egy vállalatnak 100 százalékban külföldiek az alapítói, még a társaság a magyar jog szabályai alá tartozik. Korlátlan felelősséggel azonban valaki csak egyetlen társaságnak lehet a tagja.
Üzletszerű gazdasági tevékenységet csak azon társasági formákban lehet folytatni, amely formát a társasági törvény felkínál a piaci szereplők számára. Hiába létezik például a franciáknál betéti részvénytársaság, a hazai törvények ezt (egyelőre) nem teszik lehetővé.
A törvény megkülönböztet jogi személyiséggel bíró, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokat. Előbbieknek elkülönült szervezetük, vagyonuk, döntési mechanizmusuk, strukturált szervezetük van; ide tartozik például a Kft., valamint az Rt, míg az utóbbi kategóriába a betéti társaság vagy a közkereseti társaság sorolható.
Engedély kell a történelmi cégnévhez
A tagok személyesen is közreműködhetnek a társaság életében, így lehetőség van arra, hogy a szakmai tapasztalat adott esetben többletnyereséget eredményez, mint például a Kft. esetében. Azt, hogy mennyire személy-, illetve tőkeegyesítő egy cég, a társasági szerződés határozza meg. A legszemélyesebb társasági forma a Kkt., ahol mindenkinek korlátlan a felelőssége és az egyik tag magatartása kihat a másikra.
Köztes helyen szerepel ebben a tekintetben a Bt., amelynek korlátoltan és korlátlanul felelős tagja is van.
A leginkább tőkeegyesítőnek az Rt. minősül, itt ugyanis a tagok személyes tulajdonságai egyáltalán nem rúgnak labdába.
Méret alapján is különbséget tehetünk az egyes gazdasági formációk között. A legkisebb a betéti társaság, míg az Rt. jóval bonyolultabb szervezettel működik, noha létezik egyszemélyes Rt. is. A közepes méretű vállalkozások táborát pedig a Kft. erősíti.
Az egyszemélyes társaság egyik kiemelt előnye, hogy ilyenkor magunk írhatjuk meg a létesítő okiratot, nem kell megfelelünk senki másnak, csupán a jogszabályoknak.
Az alapító okiratban mindig fel kell tüntetni mindenekelőtt a társaság cégnevét, székhelyét és tevékenységi körét. A cég székhelyénél mindig címet, és nem postafiókot kell megjelölni. A telephely pedig – ellentétben a fiókteleppel - a székhellyel azonos közigazgatási egységben található.
A cégnévben a cégforma feltüntetése mellett utalni kell a vállalkozás egyediségére. Ma már nem él azonban az a korábbi kitétel, hogy a vállalkozás nevében utalni kell a társaság tevékenységére. Ha történelmi vagy közigazgatási nevet akarunk szerepeltetni a cégnévben, ahhoz viszont engedély kell.
