Mikor nem sokkal a koalíciós válság kirobbanása után felbukkant az internetadó ötlete, a politikai játszmákat távolról figyelő cinikus énem már előre dörzsölte a tenyerét: vajon ez lesz-e az az ügy, ami miatt végleg hátat fordít egymásnak a két kormánypárt? A még mélyebben lakozó, összeesküvés-elméletekre is fogékony énem egyenesen arról fantáziált, hogy a kulturális minisztérium eldugott, műanyag lambériás irodáiban az erős dohányos szoci partizánok direkt a liberálisok bosszantására találták ki az egészet. Kókáék adócsökkentést ígértek? Csináljunk nekik új adót! Információs társadalomról hablatyolnak? Szálljunk rá az internetre! A leltári számot monitorsarokra ragasztgató kultuszkáderek tudják, mivel lehet felhúzni a kockaszemüveges juppikat.
Egy darabig úgy álltak a dolgok, hogy nekem lesz igazam, Kóka János SZDSZ-elnök legalábbis közleményt adott ki, hogy pártja nem támogat semmiféle internetadót. Egy látszólagos apróság, amit máskor "persze-persze" típusú legyintéssel szokás elintézni, azonban szúrta a szemem. A közleményben az állt, hogy a gazdasági tárca egyeztetni kíván a szakmai érdekképviseletekkel az ügyről. Ha nem támogatja valaki az internetadót, minek egyeztetni azokkal, akik szintén nem támogatják? Egyeztetik, hogy mennyire nem támogatják? Összejönnek egy gyűlöletfélórára a GKM-ben, és egy kávé mellett kidühöngik magukat?
Kiderült viszont, hogy semmi sem az, aminek látszik. Az SZDSZ és a gazdasági minisztérium hol elutasítja, hol bevezetné az internetadót.
Már nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy az első közleményt Kóka János valamelyik beszédírója vetette papírra, akinek dolga akadt a GKM-ben is. Modern fiatalról lehet szó, a dokumentumot természetesen a Google vagy a ZoHo online szövegszerkesztőjén kezdte írni, mert az mindenütt elérhető, ahol internet van, nem kell pendrive-ot dugdosgatni vadidegen gépekbe, ha úgy hozza az élet. Írás közben jutott eszébe, hogy dolga van a minisztériumban, be kell szaladnia valamiért. Belépett a GKM kapuján, és mintha egy virtuális világban (Second Life) találta volna magát, emlékei törlődtek.
Végzett a melóval, talált egy szabad gépet, hogy befejezze a közleményt is ott helyben. A GKM-es avatar viszont már nem ellenezte az internetadót, sőt azon gondolkodott, hogyan juthatott eszébe ilyen zseniális ötlet a sok könyökvédős vénségnek amott, a másik hivatalban. Kicsit dohogott, hogy a szemük elől nyúlják le mások azt a ládikát, amit eddig ők őriztek, de aztán jött a mentőötlet: hívjuk be a cégek képviselőit, kenyerezzük le őket. Szedjük be mi a pénzt, és mondjuk azt, hogy interneten terjedő kultúrára költjük majd, aminek ők is örülhetnek, mert nyilván minél több a kultúra a neten, annál többen akarnak majd hozzájutni, több lesz az ügyfél, világos, nem?
A szolgáltatók viszont valahogy nem tudnak rendesen Second Life-ozni, a minisztériumban is ugyanazt hajtogatják, mint a való életben, nincs humorérzékük, pedig a játékban kipróbálhatnának olyan dolgokat is, amit amúgy nem. Csak olyan hülyeségeket képesek ismételgetni, mint digitális írástudatlanság, meg információs társadalom, ahelyett, hogy egy kis pírral az arcukon beszállnának a virtuális csoportszexbe.
Jön aztán Kóka János és Pető Iván, dolgoznak a módosító indítványon, hogy elutasítják a tervet, de sajnos nekik is be kell ugraniuk valamiért a minisztériumba, ha már ott vannak, az utolsó mondatot megírják helyben, kész a baj. "Az IKT szektortól elvont pénz a szolgáltatókkal való egyeztetés alapján legalább ötven százalékban visszaforgatandó a digitális kultúra fejlesztésére, mérsékelve ezzel a járulék által kiváltott versenyképesség rontó hatásokat" - ez a vége.
Már csak abban bízom, hogy a véres és brutális Unreal Tournament nevű játékot senki sem mutatja meg a liberális pártelitnek.
L. Nagy Gábor
