A kezdeti évek
1818. május 5-én, Trierben egy zsidó család gyermekeként megszületett Karl Marx. Felmenői közül bár sok rabbi került ki, testvéreivel együtt 1824-ben áttért az evangélikus vallásra, anyja pedig 1 évvel később lépte ezt meg. Mindez a családjuk védelmét is szolgálta. Gimnazista kora előtti éveiről kevés emlék maradt fenn, de úgy hírlik, hogy kiváló elbeszélő tehetsége már akkor megmutatkozott, melynek köszönhetően rendre sikerrel érvényesítette akaratát a testvérei körében.
A középiskola évei alatt az egyik legjobb tanulónak számított, külön dicséretet is kapott az ókori nyelvek terén elért eredményei és német dolgozatai miatt. Ez egyébként akkoriban nagyon nem is volt meglepő, hiszen kifejezett érdeklődést mutatott az irodalom iránt és költő szeretett volna lenni. A terve az egyetemi tanulmányai első időszakában is kitartott: jogi tantárgyak mellett irodalmi és esztétikai előadásokat is hallgatott, és egyik tanára hatására a racionalizmusát feladva a romantika bűvkörébe került.
A tanulás mellett Marx idejét az egyik diákegyesület, az úgynevezett söregylet kötötte le Bonn-ban, melyet erős porosz ellenesség jellemzett, így sokszor verekedésekig fajuló összeütközéseik voltak a többnyire nemesi származásúakat tömörítő bajtársi egyletekkel. Az egyik incidens során egy kisebb sérülést is szerzett az arcán, melyen az apja teljesen kiborult, és egyetemváltást szorgalmazott. Mindebből aztán semmi sem lett: a tanulmányait befejezte, bár kiváló szorgalma és figyelme mellett az említett incidens és a "tiltott fegyverviselés" is bekerült a végbizonyítványába. Ezt követően Berlinbe utazott, ahol a Friedrich Wilhelm Egyetem jogi karára iratkozott be. Az első évét még mindig a jogi tanulmányok és a romantikus költészet töltötte ki, ám egyre inkább érdeklődési körébe került a filozófia is. Ugyanakkor szakmai, magánéleti és egészségügyi problémái is voltak, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy az első berlini év drasztikus változásokat hozzon az életében. Előbb az ifjúhegeliánusok tagja lett, majd agy teológus, valláskritikus lett a legjobb barátja. A történet vége az lett, hogy a jogi egyetemet nem fejezte be, doktori disszertációját pedig a jénai egyetemen szerezte meg "A démokritoszi és epikuroszi természetfilozófia különbsége" című disszertációjával.
Egyetem után
Az egyetemi évek után a filozófia terén mozgolódott, és nagy hatással volt rá az ifjúhegeliánusok gyakran hangoztatott elve, miszerint "a filozófiának gyakorlattá kell válnia". Első sajtóbeli nyilvános színre lépése a politikai publicisztika műfajában történt volna a sajtószabadság témakörében, Megjegyzések a legújabb porosz cenzúrautasításról című cikkével, ám a cenzúra ezt meghiúsította.
1842. október 15-én vette át a Rheinische Zeitung Politika és a Hírek rovatainak szerkesztését, s ebbéli állásában évi 600 talléros fizetést kapott. Vezetése alatt az újság színvonala jelentősen javult, cikkei olvasmányosabbak lettek, s az előfizetők számának növekedése újra nekilendült. Marx mindjárt első szerkesztői napján arra kényszerült, hogy megírja munkássága legelső kommunizmussal foglalkozó cikkét, minek után az Allgemeine Zeitung Marx lapját a kommunizmus eszméinek pártolásával vádolta meg. A támadások elől azonban sikeresen kitért, ám az utópista szerzők munkáinak tanulmányozására ösztönözték a történtek.
A támadások és a botrányok azonban továbbra sem kerülték el és 1842. október végén, november elején megjelent Marx 3. cikksorozata a 6. rajnai Landtag tanácskozásairól, Viták a falopási törvényről címmel, melynek nyomán vizsgálat indult az ismeretlen szerző kilétének kiderítésére, mert bírálta a „fennálló állami berendezkedést”. Írásával védelmére kelt az elszegényedett parasztoknak a szokásjogon alapuló rőzsegyűjtési joguk érdekében, mivel a szűk látókörű erdőbirtokosok szigorúan büntetendő bűncselekménynek nyilvánították az addigi kihágást. Ez volt az első alkalom, hogy Marx egy írásában gazdasági kérdésekkel foglalkozott, s e cikkének is szerepe volt abban, hogy érdeklődése a közgazdaság tanulmányozása felé fordult.
A cenzorokkal egyébként nem sikerült gördülékeny kapcsolatot kialakítani, de taktikai húzásai révén "átnevelte" őket, akik számos olyan cikkét átengedték, melyek felháborították a kormányt. 1843. januárjában megjelentettek egy bíráló cikket az orosz despotizmusról, ami diplomáciai tiltakozáshoz vezetett. Mindez már túl sok volt a kormánynak, s 1843. január 21-én betiltotta a lapot.
Ám ezt követően sem hagyott fel a sajtó és az írás világával. Számos mű került ki a kezei közül, több lap megjelenése, cikkei is fűződnek Marx nevéhez.
Száműzetésben
Életének következő kiemelkedő időszaka az 1848-as forradalom időszakára tehető, hiszen az ellenforradalom győzelme után Marxot sajtó útján elkövetett bűncselekmények és a kormány elleni fegyveres ellenállásra való felhívás vádjával bíróság elé állították. Felmentették, de porosz állampolgársága dacára kiutasították Németországból. Párizsba ment, majd miután onnan is kiutasították, Londonba utazott, és élete végéig ott élt. Az 1850-es éveket nagyrészt azzal töltötte, hogy „megélhetési” cikkek százait írta olyan újságokba, mint a New York Daily Tribune, szabad idejében pedig a British Museum könyvtárának gazdag közgazdaságtani anyagát tanulmányozta. Az 1857-es gazdasági válság előjeleit érezve Marx újabb forradalmi fellendülésben reménykedett, ezért óriási erőfeszítéssel vetette magát közgazdasági munkájába. 1859-ben Berlinben jelent meg A politikai gazdaságtan bírálatához című műve, amely Marx értékelméletének első összefüggő tárgyalását és pénzelméletét tartalmazta. Ez a könyv A tőke előmunkálatának tekinthető, annak alapkérdéseit tárgyalja.
Élete fő művének, A tőkének első kötetét 1867-ben 20 évnyi munka után adta ki. Minden erejét a következő kötetek megírására fordította, hatalmas mennyiségű anyagot gyűjtött ehhez, és még oroszul is megtanult. Művét azonban nem tudta befejezni, később jó barátja, Engels rendezte sajtó alá a hátrahagyott jegyzeteket.
Karl Marx 1883. március 14-én halt meg, feleségével Londonban, a Highgate-i temetőben nyugszanak egymás mellett.
Néhány érdekesség
A Wikipedia szócikke megemlít néhány érdekességet Karl Marxról, melyek közül néhányat mi is kiemelünk.
- A kedvenc mondása: "Az emberiség számára kell dolgozni".
- Marx senkinek sem engedte meg, hogy könyveit és papírjait rendezze, jobban mondva összezavarja; a rendetlenség csak látszólagos volt: tulajdonképpen mindennek megvolt a maga helye, s Marx keresés nélkül mindig megtalálta azt a könyvet vagy füzetet, amelyre éppen szüksége volt.
- Az volt a szokása, hogy többéves időközökben mindig újra elolvasta jegyzeteit, amely rendkívül éles és pontos volt.
- Úgy pihent, hogy fel-alá járkált a szobában. A szőnyegen, az ajtótól az ablakig, egy teljesen letaposott sáv volt, amely olyan élesen el volt határolva, mint egy gyalogösvény a réten.
- Egyetlen rendszeres testgyakorlata a járás volt; órák hosszat tudott beszélgetve és dohányozva járni vagy dombot mászni a legcsekélyebb fáradtság nélkül.
mfor.hu
