Először azt gondoltam, hogy az induló részvénypiaci korrekció nem lesz tartós és mély (az általam legérdekesebbnek tartott amerikai részvényekben nem is lett az, de Európában nagyon is) majd az utóbbi napokban egyre pesszimistábbá váltam - miközben a piacok optimistább képet mutattak. Ezek alapján jó esélye van annak, hogy ismét tévedek, de ez nem feltétlenül baj (persze azért nyilván sosem kellemes).
Nem azért tudtam az elmúlt években jellemzőn inkább pénzt keresni, mint veszíteni, mert mindig olyan jól láttam az eseményeket (sőt!!!), hanem azért, mert gyorsan fel és el tudtam ismerni ha tévedek és kimenekültem a veszteséget mutató pozíciókból. A határidős piacokon nem lehet mínuszos pozíciókban üldögélni, két okból sem: egyrészt mert nagyon gyorsan el tud fogyni a tőkénk, másrészt mert a rossz pozíció elhomályosítja a gondolkodásunkat, látásmódunkat, és így esetleg - mivel nem tiszta az agyunk, túlságosan el vagyunk foglalva a veszteséges ügyletünkön való gondolkodással, aggódással - lemaradunk a jó lehetőségekről. Nehéz az egyensúlyt megtalálni, hiszen (már csak tapasztalatból is) tudnunk kell, hogy tévedhetünk, hogy rosszul látjuk a dolgokat, de közben azért a világképünkhöz is ragaszkodni kell valamennyire, ha úgy gondoljuk, hogy logikus, konzisztens.
Amiről persze írni akarok, az nem ez, hanem a kötvénypiac: egyrészt a német, másrészt az amerikai. A német kötvények árfolyama mindenkori (!!!) maximumára emelkedett, azaz hozamuk soha nem látott mélységben van, méghozzá úgy, hogy egy hosszú, több hónapos konszolidációból törtek le:
//www.bloomberg.com/quote/GDBR10:IND
Eközben az amerikai hosszabb állampapírok is folytatják menetelésüket, egy tévesnek tűnő kitörés (és a heti grafikonon nagy ABC korrekció) után ismét a hozamesés útjára léptek.
A kötvénypiac azt üzeni nekünk, hogy baj van: nincs növekedés, és tartósan alacsony kamatszintre rendezkedhetünk be. Természetesen tudjuk mi ennek az oka: az európai öncsonkító, anticiklikus fiskális fogyókúra, amely elmélyíti a válságot, tovább növeli a munkanélküliséget, és deflációs-recessziós spirált okoz a kontinensen. Ennek hatásai elsősorban itt érződnek, de kihat a világ minden részére. Ha Európa nem tud valamiféle növekedési paktumot kidolgozni (lassabb hiánycsökkentéssel és szorosabb integrációval) akkor gigantikus recesszió is lehet. Mindenesetre a 2012-es év valószínűleg e körül a téma körül fog zajlani, mind a leendő francia (Hollande), mind a spanyol, mind a várható görög (Samaras) vezető jelezte, hogy lassabb deficitcsökkentést tudnak csak elképzelni. Igazuk van, de ez csak úgy lehetséges, ha Európa valóban összefog, anélkül káosz lenne, és végrehajthatatlan a terv.
Az európai részvénypiac kilátásai tehát továbbra is rosszak (marad a recessziós környezet, rossz esetben tartósan), az amerikaival kapcsolatban nem tudom mit gondoljak. Egyrészt pozitív, hogy a monetáris politika megengedő lesz (és véleményem szerint a fiskális is, hiszen ilyen környezetben nem vállalja fel senki a megszorítást), de túl erős növekedésre nem számíthatunk. Ugyanakkor a lakosság részvényutálata egészen hihetetlen, és igen pozitív jel a szentiment oldaláról. Szóval több a pozitívum, mint a negatívum, de azért kicsit bizonytalan vagyok. Vagy mégsem???
