A Pesti Polgári Kereskedők Testületének elődszervezetét 1699-ben alapították. A testület szabadalomlevelét I. Lipót magyar király és német-római császár írta alá, míg védőszentje Nepomuki Szent János volt. A szervezet az 1810-es évek második felére jutott el oda, hogy székháznak való helyet tudott keresni magának. Elődeink hosszas keresés után a Felduna-soron, a régi hajóhíd közelében leltek megfelelő földdarabot. Mint múltkor megírtuk, a telket 55.876 forintért vették meg – ám hat évbe telt, mire megtalálták azt az embert, akit méltónak tartottak a tervek elkészítésére. A mérnök Hild József volt, aki magának József nádornak mutatta be elképzeléseit. A jeles férfiúnak ezek olyannyira elnyerték a tetszését, hogy azonnal kiállította az engedélyeket, s elrendelte, lássanak neki a földmunkáknak.
Az alapkőletételre 1828 június negyedikén került sor: ott volt a nádor, Ferdinánd főherceg, trónörökös, a pesti ezred és sok tábornok, Boráros János polgármester, a magisztrátus továbbá számos nagynevű hazánkfia. A muzsikát egy pesti házzal bíró előkelőség magán-együttese szolgáltatta.
Jellemző a korra, hogy Boráros Károly és József nádor latinul, míg a kereskedők nevében felszólaló Liedemann Sámuel János német nyelven méltatta az esemény jelentőségét. A háromfrontos épület közepe árkádokon nyugvó előreugró oszlopcsarnokkal nézett a térre. A 120 ezer forintot meghaladó költségeket részvénykibocsájtásból teremtették elő. A tőkéseknek egyetlen kikötése volt: olyan házat akartak, amelyet a késői utódokra is jó karban lehet átszármaztatni. A palota 116 évig húzta: végül az 1944-45-ös ostrom harcaiban pusztult el.
Lázin Miklós András
