Még csak elméletben létezett az Árpád-híd, ám a Fővárosi Közmunkák Tanácsa már ekkor tisztázni akarta, vajon miféle tervei vannak az államnak és a MÁV-nak a Lipótvárosi-pályaudvarral. Ez ugyanis pontosan a tervezett átkelő útjában feküdt, így azt vagy elbontani, vagy áthelyezni kellett volna. A végső szót ez ügyben a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter mondta ki, aki teljes egészében elfogadta az FKT álláspontját. E szerint a pesti oldal rendezési terve a Lipótvárosi-pályaudvar nem azonnali, de hosszú távú eltávolításával számolt. Mivel el akarták kerülni a felesleges torlódásokat, ezért nem szintbeli, hanem vasúti aluljárós kereszteződést terveztek hídfelhajtóként. Ennek szélességét egyébként ötvenhat méteresre vették. Honvédelmi érdekek alapján meghatározták azt is, hogy az ide befutó vonalat egy töltésen felviszik a híd szintjére. Érdekességként érdemes utalni rá: ez a földhányás ma is látható, akárcsak az az aluljáró, amelyen egykoron a szerelvények gördültek be a pályaudvarra. (Az előbbi Budára tartva jobb kézre, a panelházak előtt, az utóbbi pedig balra, a nemrég átadott lakótelepre vezető út nyomvonalán áll. A rendező sárgára mázolt felvételi épületét szerencsére nem bontották le, így ma is megtekinthető. Kissé idegenül hat a kockaházas környezetben, de ha arra járunk, mindenképp nézzük meg ezt az üde színfoltot jelentő alkotást.)
Az FKT mérnökei egy kétszáz méter átmérőjű kört álmodtak a Váci és a Róbert Károly körutak kereszteződésébe. Azt is tervezték, hogy a távolabb lévő Nagy Lajos király útját átviszik a vasúton, s az ottani forgalmat nem a mai rendőrpalota helyére, hanem Újpest felé terelik el. Átkötés természetesen készült, de ezt szándékosan szűkre vették, mert úgy gondolták, Zuglóból a mai Hungária körúton lesz legcélszerűbb elérni a hidat. Papíron nagyjából a mai buszpályaudvar környékére futottak be a gyorsforgalmi utak – hogy ezekből mennyi valósult meg, bárki megnézheti.
Zárásként egy fél mondat erejéig érdemes visszakanyarodni a Nagy Lajos király útjához. Ez ma egy kilencven fokos kanyarban ér véget az M3-as autópálya fölött. A forduló anakronisztikusan hathat annak, aki nem tudja, hogy az út eredetileg itt nyílegyenesen ment volna tovább, át a vasúton. Igaz, 1940-ben még nem sejtették, hogy autóút lesz itt a jövőben, ám annyi eszük a régi mérnököknek is volt, hogy belássák, Zugló Újpestre és Rákospalotára irányuló forgalmát nem a Hungária-körgyűrűn keresztül kell elvezetni. Ezért terveztek (nem szintbeli!) kereszteződést a vasút fölé. Az ötletet a szocializmusban is értékelték, ám a kivitelezés sajnos félbemaradt. Így fordulhat az elő a XXI. század küszöbén az a példátlanul ostoba helyzet, hogy a Hungária körúttól kifelé mindössze három, kétszer egy sávos sorompós és egy kétszer két sávos híd biztosít átjárást.
Tegyük hozzá mindehhez: e lehetetlen helyzet feloldását már 1941-ben megalkották...
Lázin Miklós András
