Az elsősegélynyújtókat a munkahelyen dolgozók közül kell kijelölni. Erről, valamint az elsősegélynyújtók kiképzéséről és továbbképzéséről, az oktatáshoz szükséges anyagok, eszközök biztosításáról - saját költségére – a munkáltató gondoskodik.
Az olyan munkahelyeken, ahol villamosenergia-feszültség alatt vagy közelében dolgoznak, valamint az egyéb különösen veszélyes munkahelyeken pedig minden dolgozónak ismernie kell a balesetelhárítási és az elsősegély-nyújtási szabályokat.
A kiképzésnek ki kell terjednie többek között az elsősegélynyújtás célját szolgáló gyógyszerek, anyagok és eszközök (a továbbiakban: elsősegélynyújtó felszerelés) szakszerű használatával, a vérzéscsillapítással, a sebellátással, az újjáélesztési eljárásokkal, valamint az orvos és az Országos Mentőszolgálat igénybevételével kapcsolatos tudnivalók ismeretére és gyakorlati alkalmazására.
Ha azonban mégsincs kéznél szakavatott kolléga, és már megtörtént a baj, legyen szó akár egy „egyszerű” rosszulléttől, akkor a legjobb, amit tehetünk, ha felhívjuk a háziorvosunkat vagy az ügyelettől kérünk tanácsot, így nem nekünk kell dönteni a betegség súlyosságáról. A háziorvosi ügyelet azonban a mentőhöz hasonlóan sürgősségi esetek ellátására jött létre, és lázas vagy torokfájós panaszokkal ritkán indokolt a felkeresése.
Az ügyeletnek krónikus betegségek ellátásában is meg van kötve az ügyelet keze, hiszen kivizsgálást nem kezdeményezhet. Sürgős beutalást és kivizsgálást azonban igen.
Jó, ha tudjuk, hogy az ügyelet táppénz kiírására nem jogosult. Mind a mentő, mind az ügyelet köteles azonban kimenni, ha értesítjük őket. Súlyosabb baleseteknél mindenképpen ez a teendőnk, vagy ha tudjuk, kocsival vigyük be a sebesültet az ügyeletes traumatológiai osztályra.
Az ügyelet azonban sokszor nem tud azonnal jönni a sürgős híváshoz, mert például éppen egy másik sürgős esetnél van. Mentőhívásoknál pedig gyakori, hogy nem áll rendelkezésre mentőkocsi. Ilyenkor a mentő megpróbálhat az ügyelettől segítséget kérni - az ügyelet azonban csak a saját kerületében láthat el beteget.
Nem csupán azért fontos, mert jogszabály írja elő, de biztonságunk érdekében is alapvető, hogy tartsuk készenlétben – azaz jól látható, könnyen elérhető, lehetőleg központi helyen -
munkahelyünkön az elsősegélynyújtó felszerelést, amelynek beszerzéséről, karbantartásáról, valamint az elhasznált, lejárt vagy használhatatlanná vált gyógyszerek, kötözőszerek és anyagok, továbbá a használhatatlanná vált eszközök azonnali pótlásáról a munkáltató gondoskodik, míg a felszerelés kezelésével az elsősegélynyújtót kell megbízni.
Nagyobb munkahelyeken pedig feltűnő helyen kifüggesztett jelzéssel jelezni kell, hogy hol található az elsősegélyhely. Az elsősegélyhelyen - az elsősegélynyújtáshoz szükséges tisztálkodásra is elegendő mennyiségben - ivóvizet kell tárolni az Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabályban meghatározott módon. Ha vízvezeték nem áll rendelkezésre, zárt, csapos tartályt vagy kézmosó tálat kell biztosítani. Gondoskodni kell továbbá kéztisztítószerről, körömkeféről és törülközőről is.
Míg korábban az ÁNTSZ ellenőrizte a munkaegészségügyi feladatok betartását, addig most a jóval szigorúbb Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség (OMMF) vizsgálja, hogy eleget teszünk-e a rendelkezéseknek.
Az ellenőrzések során gyakran kiderül, hogy a legtöbb munkáltató nem gondoskodik a kötelezően előírt elsősegélynyújtók képzéséről, holott azt már egy 1972-ben meghozott rendelet bevezette (15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet).
