//www.privatvagyonkezeles.hu/alapblog/18-alap/1685-igy-kell-ketezerrol-harminchat-forintra-lokni-egy-reszvenyt-ot-honap-alatt-eidenpenz-jozsef-privatbankarhu
//www.privatvagyonkezeles.hu/alapblog/18-alap/1677-gyanus-cegek-a-tozsden-figyelo-bruckner-gergely-irasa
Természetesen semmiféle konkrét cégnevet nem fogok említeni (mert még beperelnének, tehát teljesen teoretikusan írok, és nem konkrét hazai részvénytársaságokról), de már Jesse Livermore leírta, hogy hogyan kell (értéktelen) részvényeket (jó drágán) eladni, és ennek a technikája az elmúlt 100-150 évben nem nagyon változott. Ami meglepő, az csupán két dolog: az egyik, hogy még mindig van, akit ezzel be lehet palizni, másrészt meg, hogy a hatóságok láthatóan semmit nem tesznek ezek ellen a szélhámosságok ellen.
A technika egyszerű: hozz létre egy céget. Valahogy értékeld/értékeltesd fel a benne lévő vagyont (nagy klasszikus az óriás-apport), kreálj sztorit köré, tégy úgy, mintha a cég sokat érne. Ezek után jön a következő fázis: forgalmat kell generálni a papírban, és jó magasra fel kell húzni az árát, sokkal magasabbra, mint amennyit valóban ér. Ez egyelőre nem kerül sokba, mivel a bennfentesek, főtulajdonosok önmagukkal kötögetnek (természetesen álnéven, offshore számlákon és egyebeken keresztül), így maguktól veszik meg egyre drágábban a papírokat. Ilyenkor, az emelkedő fázisban még nem mernek beszállni a balekok, félnek, hogy beesik az ár (egyébként is alapszabály, hogy a balek az emelkedés első pillanatától kezdve állandóan az esést várja, amikor pedig elindul az esés, akkor két kézzel vesz, mert imád esést venni, úgy érzi olcsón jut hozzá a portékához). Az árfolyam felfelé manipulálása - ha a részvények nagy része egy kézben van - semmilyen nehézséggel nem jár és nincs is nagy költsége. Ezután szokott jönni valamiféle NAGY ÍGÉRET: pl. óriási tőkeemelés, külföldi partner beszállása, világszabadalom, nemzetközi értékesítés, nagyösszegű szerződés, stb. Az ígéretek általában nem valósulnak meg, de mire ez kiderül, már késő. Ekkor kezdődik a tömés – csak ellentétben a libatöméssel, itt nem kell erőszakot alkalmazni, a delikvensek szinte önmagukat etetik meg. Már több, mint 100 éve is alaptörvény volt, hogy sok részvényt eladni esésben lehet, mivel a balekok imádnak esésben venni. Olyanok, mint a plázában vásárlók: -30%, -50%, -70%, minél nagyobb a leárazás, annál inkább venni akarják - függetlenül attól, hogy mondjuk még 80-90% esés után is simán lehet egy részvény extrém túlárazott – ha kellően magasról esik. Innentől egyszerű a helyzet, habár lehet bele néhány cikkcakkot tenni, de alapvetően egy dolgot kell tenni: adni-adni a részvényeket, amíg a csövön kifér. A balekok egyre több részvényt fognak megvenni, ahogy az ár esik, mert azt hiszik, hogy "olcsón" vesznek, miközben a legtöbb esetben szinte semmit nem érő papírokat vásárolnak meg, amiből majd csak sokkal később tudnak kiszállni hatalmas veszteségekkel. Megugrik a forgalom, mindenki elkezd kapirgálni a papírban, de a legtöbbjük persze "beragad". Az ő veszteségük természetesen a bennfentesek, manipulátorok nyeresége. Mivel a bennfentesek legtöbbször szinte ingyen szerzik be a papírt, nekik még nagyon olcsón is megéri eladni, a balekok pedig nem értik, hogy eshet 80% után újabb 80%-ot részvényük.
A folyamat természetesen cifrázható és tetszés szerint többször ismételhető. Nem kétséges persze, hogy ez szélhámosság, és igen csúnya dolog, de ha semmiféle büntetés és szankció nem jár érte (vagy a büntetés eltörpül a nyereség mellett), akkor miért ne csinálnák? Az elmúlt években igencsak megszaporodott az ilyen jellegű próbálkozások sora a BÉT-en is, és becsléseim szerint a manipulátorok összességében több milliárd forinttal károsították meg a befektetőket, ami nem kis pénz. Ráadásul ezek a befektetők valószínűleg örökre elfordulnak a hazai tőkepiactól, megtakarításaikat inkább külföldre viszik (persze ott is van ilyesmi, de erre majd csak később jönnek rá!), tehát minimum duplán okoz veszteséget ez a tevékenység. Ráadásul ha azt látják a játékosok, hogy ilyen könnyű pénzt keresni, akkor egyre többen fognak próbálkozni, amíg a tőzsde teljesen diszkreditálódik…
Egyébként erről Daniel Drew története jut eszembe, aki karrierjét marhahajcsárként, cowboyként kezdte. Fő taktikája az volt, hogy nagy tételben marhákat vett pár száz mérföldre New Yorktól, azokat a New York-i vágóhidak közelébe hajtotta, ott óriási mennyiségű sóval etette meg őket, aminek hatására az állatok természetesen hamarosan iszonyúan szomjasak lettek, s borzasztó mennyiségű vizet ittak meg, olyannyira, hogy súlyuk 5-10%-kal nőtt meg a mázsáláskor a kiindulási súlyhoz képest. Így igen szép hasznot zsebelhetett be Drew, hiszen hiába csak 100 tonnányi élő marhát vett meg pár száz mérföldre New Yorktól, mire a vágóhídhoz értek, már 105-110 tonnányi marhája volt. Igazi varázslat! A tehenek felvizezése nagy találmány volt, s ennek mintájára nevezték el Drew módszerét a tőzsdei részvények felvizezésének (kihígítás). Ebben az esetben tehát a részvények felvizezése annyit jelentett, hogy sok-sok új részvényt tudnak gyártani és olcsón megszerezni egy adott részvénytársaság tulajdonosai, amelyet jó áron (de legalábbis drágábban, mint amennyibe nekik került) adhatnak el a piacon. Ez a felvizezéses technika máig dívik, sőt egyre gyakoribb, hogy majdnem tiszta "vízből" álló cégek kerülnek tőzsdére, amelyek gyakorlatilag semmit sem érnek.
Mi ebből a konklúzió? Jól nézzük meg a tőzsdén, hogy mit veszünk, mert sajnos elég sok a szélhámos, és e nélkül a kockázat nélkül is épp elég nehéz pénzt keresni.
