A múlt század elején az írni és olvasni tudás még messze nem terjedt ki az egész lakosságra. De aki birtokában volt e két képességnek, az sem tudott mindig tökéletesen fogalmazni. Így hosszú ideig nagy sikere volt az úgynevezett levelező-önügyvéd típusú könyveknek, melyek meghatározott esetekre szóló magán és szerelmeslevél-, valamint szerződés-, váltó- és kérelemmintákat tartalmaztak.
E kiadványokat elsősorban az Athaeneum, valamint Wodianer Fülöp nyomdája hozta forgalomba, míg fordításukat - a legtöbb ilyen könyv Németországban jelent meg - sordíjas diákok végezték.
A lopás gyanúja
1901-elején egy új, a korábbiakhoz képest gazdag nyelvezetű levelező-önügyvéd jelent meg másfél koronáért a boltok polcain. A díszesen illusztrált könyvet hamar elkapkodták az "alsóbb néposztályok képviselői", s ez a siker szemet szúrt az Athaeneum egyik üzletkötőjének, aki egy-két apró jelből - beosztás, szerkezet, terjedelem és bizonyos mondatfordulatok - úgy vélte, hogy e kiadvány csak egy jobban kidolgozott, ha tetszik, kissé átfogalmazott változata a két évvel korábban az ő gondozásukban megjelent műnek.
Gyanúja tovább fokozódott, mikor rövid levelezés után kiderült, hogy a német eredetit nyomdába adó berlini céget a konkurencia is megkereste, de mivel túl drágának találta a jogdíjat, visszalépett az ügylettől. Emellett az is kétkedést keltett benne, hogy a könyv impresszumában a legalaposabb keresgélés után sem tudott rábukkanni a szerző nevére.
Az Athaeneumnál már-már arra gondoltak, hogy jogbitorlásért beperlik a másik céget, mikor legnagyobb meglepetésükre arról értesültek, hogy a német kiadó megelőzte őket.
Az ügy a bíróság számára nem tűnt túl bonyolultnak: a számtalan egyezés, valamint a készítő nevének hiánya a meghívott szakemberek szerint egyértelműen arra vallott, hogy egyszerű lopásról van szó.
A konkurencia ügyvédje sem állt a helyzet magaslatán, így egykettőre kimondták az ítéletet, mely ötezer koronás kártérítést és a megmaradt példányok bezúzását írta elő.
Rejtőzködő írófejedelem
A vesztes természetesen fellebbezett. Érvei szerint a kérdéses témák, úgymint köz- és váltóügyek, ügyvédi felkérések, üzleti levelezések annyira egyformák, hogy igen nehéz új fogalmakat alkotni rá. Nem úgy a szerelemre: azt ugyanis az első tárgyaláson még a szakértők is elismerték, hogy e rész meglepően gazdag szófordulatai egyetlen korábban ismert levelező-önügyvédben sem lelhetők fel. E tények tehát már önmagukban is cáfolják a lopást - vélte az elmarasztalt cég jogásza.
S végül bedobták a legnagyobb adut, melynek valóságtartalmát több mint száz év távlatából nem tudjuk megítélni. Először is zárt tárgyalást kértek, majd beidézték tanúnak a kor egyik - egy kortárs újság által csak NN-ként jelölt - legnevesebb költőjét.
Itt az írófejedelem a kiszivárgott információk szerint olyan vallomást tett, mely szerint a kérdéses művet ő "követte el". Ugyanakkor azt is kifejtette, előzetesen - mintegy 1.500 korona díjért - megállapodott a céggel, hogy neve semmilyen formában nem hozható kapcsolatba e "bagatell alkotással".
A taláros testület bizonyítékot kért, mire a költő felmutatta a korábban kötött szerződés egyik példányát. A bíróság természetesen meghajolt az írófejedelem vallomása előtt, s felmentette a céget a jogbitorlás vádja alól…
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
