Mint az Plutarchos Párhuzamos életrajzok című művében leírja, Lucullus nem ment a szomszédba egy kis fényűzésért.
Történt, hogy a nagy ínyenc épp a fórumon időzött, amikor Cicero és Pompeius összeakadt vele. A jeles szónok és a hadvezér kitörő örömmel üdvözölték, és megkérdezték, mit szólna, ha meglátogatnák. Lucullus kijelentette, az ötlet kitűnő, s rögvest intézkedik. Ám ezt már nem engedte meg a két ember, hanem kijelentette, pontosan azért lepték meg, hogy megtudják, amikor nem fogad vendégeket, miként étkezik.
Lucullus szabódott, más napra akarta halasztani a meghívást, ám a páros nem tágított. Végül annyit engedtek meg neki, hogy szolgájának utasítást adjon, melyik terembe tálalják fel a vacsorát. Ő végül az Apollón-termet választotta. A beosztott elment, Pompeius és Cicero pedig nem tágított a nap folyamán Lucullus mellől, s este is közösen érkeztek meg házához. Végig élcelődtek, hogy most lebukott, s majd lesz mit mesélni, milyen szerényen is eszik magában a nagy ínyenc.
Annál nagyobb volt a két koma meglepetése, amikor beléptek az Apollón-terembe: ott ugyanis fényes lakomát találtak, amely becslésük szerint legkevesebb ötvenezer sestertiusba kerülhetett. Mint utóbb kiderült, Lucullus úgy járt túl Ciceroék eszén, hogy már előre ki volt kötve, melyik terembe milyen értékű menüsort kell feltálalnia a személyzetnek.
Az összehasonlítás végett érdemes ide iktatni: akkoriban egy fürdőbelépő 2-3, tíz kilogramm szárított füge pedig tíz asba került. Egy sima vacsora öt-tíz, de egy alapos és előkelő helyen elköltött vacsora sem került többe 10-12 sestertiusnál. Emlékezzünk, négy as tett ki egy sestertiust - azaz Lucullus 200 ezer ast fordított egy vacsorára. S ez csak egy este volt…
Lázin Miklós András
