Vélhetően mindenki látott már Dobos-tortát. Rendszeres olvasóink előtt ismert lehet, e finomságot megalkotójáról, bizonyos Dobos C. József csemegekereskedőről nevezték el. E férfiú hazai gasztronómiánk jeles alakja volt, az első világháború kitöréséig tizenöt kötete jelent meg, javarészt németül. Kevéssé ismert, hogy Dobos 1918 után tönkre ment, majd visszavonultan élt 1924-ben bekövetkezett haláláig.
Szomorú véget ért sorsokat bemutató írásunk második szereplője bizonyos Horváth Nándor, aki saját nevének kezdőbetűiből alkotta meg party-service cégének és lélegzetelállító luxust felvonultató szalonjának védjegyét. A Háen döntően hideg büféket készített megrendelésre, a reklámot pedig olyképp oldotta meg, hogy az elkészült tálakat leszállítás előtt rövid időre kitették a kirakatba díszítés gyanánt. A fentebb említett előkelő Háen-Szoba a Váci utca 7. szám alatt kapott helyet: berendezéseit a mai Kiscelli Múzeumot hajdanán birtokló Schmidt Miksa műbútorasztalos készítette. A pazarlást jól mutatja, hogy egy négyzetméternyi parketta ötszáz pengőbe került - ekkoriban egy jobb havi fizetés 150-230 pengő körül mozgott.
Horváth Nándor 1931 őszéig bírta, aztán becsukott. Tette ezt annak ellenére, hogy a vendégkörre és annak „járására” nem lehetett panasz: a szalon mindig telve volt - ám a nagy rezsit még így sem tudta kitermelni. A vendéglős a következő évben meghalt - ahogy az egykori újságok fogalmaztak, megszakadt a szíve a veszteség miatt.
Lehetett benne valami. Temetésén kollégái álltak sorfalat.
A következő részben egy rendezvényszolgálat sorsát mutatjuk be.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
