Mindig volt rá valami ok, ami miatt nem sikerül elérni a hőn áhított célt. Habár szerintem ez nem annyira nagy baj, de eddig láthatóan megpróbáltak legalább úgy tenni, mintha valóban inflációs célkövetés és nem árfolyamlövészet lenne Magyarországon.
A mai kamatdöntő ülés azonban ismét alátámasztotta, hogy az inflációs célkövetés természetesen ott van a tagok fejében, de sokkal inkább egy makrogazdaságilag ideálisnak tűnő árfolyamcélt űznek és ez a jövőben még inkább így lesz, és ha tévedni kell, inkább az alacsonyabb kamatok-gyengébb forint párosát választják. Ahogy a jelenlegi jegybankelnök mandátuma lejár és újabb tagok kerülnek a monetáris tanácsba, egyre valószínűbb, hogy tovább haladnak majd a puhulás útján. Valószínűleg az egyensúly abba az irányba fog tolódni, hogy egy kevés inflációért cserébe várható nagyobb növekedést próbálnak majd elérni. Mivel idehaza egyébként is csak nanoszekundumokra sikerült eddig valaha is elérni az alacsony inflációt, ezért ez nem fog sokkot okozni. Arra azonban fel kell készülni, hogy a monetáris tanács várható hígulásával a lassan gyengülő forint - némi infláció - alacsonyabb jegybanki kamatszint hármasa felé fog tartani a rendszer. Ez egyébként számomra azt támasztja alá, hogy a következő 1-2 évben a 300 immár nem magas, hanem "egyensúlyi" EURHUF árfolyam lehet, és az inflációtól nem fog automatikusan megvédeni pl. a diszkontkicstárjegyekbe fektetés, mint eddig, tehát az inflációtól jobban védő befektetések felé kell elmozdulni...
A nap vicce:
A görög kötvénytulajdonosok hajlandóak benyelni akár 70%-os veszteséget is, de az EU/IMF többet akar, erre ők bemondták, hogy nem hajlandóak többre. De a nemzetközi szervezetek tovább követelőznek. Természetesen a bankárok pedig azt mondták, hogy rendben, akkor csináljatok rendes csődöt, Ti bajotok, nektek sokkal rosszabb lesz, mint nekünk. Ne feledjük, hogy a csődbe ment országok is előbb-utóbb valamennyit kifizetnek a kötvényeseiknek, az argentinok pl. a 2002-es csőd után 3 évvel rendezték a helyzetet, amikor kb. az eredeti névérték 30-35%-át ajánlották fel, s ezt a többség el is fogadta. A görög kötvénytulajdonosok is úgy vannak vele, hogy legyen inkább egy rendes csőd, és ha leülepedik a por, akkor majd kiderül, mennyit kaphatnak vissza követelésükből. 10-20%-ot majdnem biztosan, de jobb esetben 30-35-öt is. Ha meg így van, és egy kényszercsőddel is el lehet ezt érni, akkor minek menjenek bele egy önként vállaltba, amivel nem is járnak jobban? Ráadásul egy valódi csőd esetén az ECB-nél lévő kötvényeken is veszteség keletkezne, ami jó a többi kötvényesnek, mert arányosan több pénzt kaphatnának - ellentétben a mostani "önkéntes" cserével, amikor az ECB kimarad a csődből. A megfogalmazás jó:
“It’s important to all parties to recognize how much we have at stake here and that we work together cooperatively,” he said at a press conference in Zurich. Dallara is negotiating a voluntary debt swap with Greece on behalf of bondholders.
Magyarul: Ti sokkal rosszabbul jártok, mint mi, ha nem mentek bele a tényleg legvégsőnek tekintett ajánlatunkba, mert rátok dőlhet az egész kártyavár, úgyhogy ne ugráljatok, tovább nem tudtok minket zsarolni...
Az EU vezetői valószínűleg megértik ezt és végül lesz valamiféle megegyezés. Ha nem, akkor jön a valódi csőd, de szerintem az sem okozna komoly megrázkódást.
