Mondom, szegény vót, de nagyon. Ennek a szegény embernek egyszercsak elfogyott a pénze, és mivel a gonosz szatócsok csak nagyon drágán akartak kölcsönadni, ígyhát kitalálta, hogy jó lenne egy akciós, olcsó hitelt felvenni. El is ment hát a bankba. A bank mondta, hogy hozzon be bizonyos papírokat a főispán pecsétjivel lebélyegezve, teljesítsen néhány feltételt, és akkor majd lesz akkora tárgyalás a hitelfeltételekről, hogy eltart tán Szent György napig is.
A szegény ember ezután hazament, oszt mint aki jól végezte dolgát, nem csinált semmit - azaz csinált, úton-útfélen mindenkinek elmondta, hogy milyen cudar-gonosz ez a bank, és hogy ő mennyire nem szereti. Azóta eltelt két hónap, a szegény ember ott ül a konyhaasztalnál, vár, de bizony várhatna ítéletnapig is, mert ez a gonosz bank nem hajlandó semmit sem tenni, amíg a szegény ember maga le nem tesz valamit az asztalra. A szegény ember meg egészen addig ül ott, amígcsak le nem megy a nap, vagy el nem fogy a pénze, ki tudhatja melyik lesz előbb. Itt a vége, fuss el véle!
Magyar nemzeti mese
Hol vót, hol nem vót, vót egyszer egy szegény ember, de az olyan szegény vót, hogy még a kedvenc útépítőjének is csak 34 milliárdos hitelkeretet tudott adni, és még a felsőoktatásban is be kellett vezetnie a tandíjat.
