Legutóbbi számunkban megemlékeztünk a fenyegető tűzvészről, amely a fogadót ugyan nem, de annak kiszolgáló épületeit elhamvasztotta. A tulajdonosnak ezért célszerűbb volt az egész vendéglátóhelyet fölújítani. Az új műintézmény egyemeletes, sárga épület lett, hatalmas kapuval és méretes kerékvetőkkel. A kovácsolt vasból gyártott cégér egy zöld leveles mezőbe került, s a főbejárat fölé akasztották. A vendégszobák az első emeletről nyíltak – pontosan úgy, ahogy az a Kálvin téren lévő Két Oroszlán fogadó esetében máig látható. (A Kálvin tér, a Ráday és a Török Pál utcák, valamint a református templom által határolt telekre gondolunk.)
A fogadót 1816-ban Hopp Vencel vásárolta meg, aki utóbb Blum Jánosnak adta tovább azt. A bevezetőben említett úr, Seiler János 1829-ben bukkan föl, s rögvest fölkavarta a korabeli Pest állóvizét – pedig nem tett mást, mint magyarul írta ki az árakat. Seiler nem volt tulajdonosa, csak a kávésa a cégnek, de a szerződés szerint senki nem szólhatott bele abba, mit művel. A sikert látva tovább ment, s a bolt cégérét is magyarra cserélte. Az akkori sajtó lelkes cikkekben tudósított a forradalmi tettről – amelynek súlyát olvasóink akkor tudják igazán megérteni, ha ide iktatjuk, a német vagy magyar nyelvű menülapok és vállalatnevek harca a XIX. század végéig, más értékelések szerint egészen az I. Világháború kitöréséig tartott.
Az Arany Sas igazán az 1848-49-es forradalom előtt lett népszerű, amikor a vidékről érkező kurtanemesek és kereskedők egyik kedvenc tanyája lett.Állítólag egy Áldássy Pál nevű alföldi földbirtokosnak annyira megtetszett a hely, hogy évtizedekig ki sem mozdult a fogadóból, s végül ott, szobájában halt meg. Hogy a történet igaz-e, nehezen kideríthető, ám annyi bizonyos, jól mutatja az akkori Pest vonzerejét.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
