Igen, decemberben Gaskó István elmondta néhányszor, hogy nem az emberekkel kell megfizettetni a kialakult helyzetet. Ez tök jól hangzik, csak sajnos nincs más. Eddig a külföldi invesztorok finanszírozták a felelőtlen politika költségeit, de most épp visszakérik a pénzüket. (Lehet persze háborogni, hogy miért nem szóltak időben, csak épp attól nem leszünk előbbre.) Nem véletlenül lett itt hirtelen patrióta gazdaságpolitika hirdetve. A magyar adósságot finanszírozza a magyar ember.
Sajnálatos módon mindez azt is jelenti, hogy tessék örülni most mindenkinek, akinek még van munkája. A cégek csapatostól válnak meg az embereiktől. Lehet azt mondani, hogy nem fogadunk el 2,8 százalékos fizetésemelést, de aztán nehogy hirtelen semmi ne legyen. Se fizetés, se munka. Jelen helyzetben ugyanis egyre szorítóbb kérdés, hogyan spóroljon a kormány.
A szociális vívmányokhoz ugyan ragaszkodunk foggal-körömmel, ellentétben a buta szlovákokkal, akik meg jobban élnek, mint mi. Ám félő, hogy eljön a nap, amikor az éppen regnáló magyar kormány azt mondja, hogy új világ jön. Addig nyújtózunk, amíg a takarónk ér. Sokaknak nem fog tetszeni, de mint a klasszikus mondás tartja: „El lehet menni Magyarországról, itt lehet bennünket hagyni.”
Tudom, hogy ez a szakszervezetesdi egy jó kis szerepjáték, ahol azért kapja a képviselő a nem kevés fizetését, hogy keményen odamondjon. Jelen helyzetben azonban úgy tűnik, hogy a szakszervezeti vezetők (kicsit kifordítva a közismert adomát) nem bátrak, hanem vakok, esetleg marslakók...
KB
