A Monopoly elődje egy pennsylvaniai munkanélküli, Charles Darrow személyéhez kötődik. 1933-ban ugyanis ő volt az, aki szabadalmaztatta a világhírűvé vált társasjátékot, bár a játék eredete sokkal régebbre, az 1800-as évek végéig mutat vissza; ekkor terjedtek el ugyanis a vagyongyűjtő játékok.
Sőt, egy a ma is ismert játékhoz rendkívül hasonló játék is ismert volt, a "háziúr", mely Elizabeth Magie nevéhez kötődik. A Monopoly előtt 30 évvel bár szabadalmaztatta Magie a játékát, a gyenge hírverés, reklám miatt mégsem lett kiugró siker.
Darrow Monopoly-ja bár nagyon hasonlít elődjéhez, hozzátett két olyan elemet, mely végül igazi sikertörténetté avanzsálta a "találmányát". Egyrészt neki köszönhető a tetszetős játéktábla, másrészt pedig jól tette, amikor megérzéseire hallgatva szinte mindenét feltette erre a játékra. A szabadalmaztatás után kézzel gyártott példányokat kezdett értékesíteni az ismerősök körében, arra azonban hamar rájött, hogy ezzel nem megy sokra, ezért felkereste a Parker Brothers játékgyárat, hogy eladja a találmányát. Érdekesség, hogy eleinte a játékgyár nem mutatott érdeklődést a Monopoly iránt, sőt 52 elemi hibát is találtak a játékban. Ez azonban nem szegte Darrow kedvét, keresett egy nyomdát és saját maga kezdte értékesíteni a játékot. Az eredeti verzióban Atlantic City sokat érő utcáira licitálhattak a játékosok, a világhódító út során később London és Párizs ingatlanjaival gazdagodhattak a „befektetők".
Egy évvel később, 1934 karácsonyára már több mint ötezer eladott példánynál járt, amikor már a Parker Brothers kereste fel őt egy rendkívül előnyös ajánlattal, amit Darrow el is fogadott, és saját bevallása szerint soha nem is bánt meg. 46 éves korára akkora jövedelemre tett szert a játékból, hogy visszavonult egy pennsylvaniai farmra, ahol 1967-ben halt meg.
Parker Brothers és a Monopoly
A játékgyárnak a legjobbkor jött a Monopoly, hiszen ekkor meglehetősen nehezek voltak a körülmények a gazdasági válság miatt, ám 1935-ben mégis heti 20 ezer darabos megrendelést kapott a játékra a cég. Egy idő után azonban a Parker Brothersnek problémái lettek abból, hogy a Monopoly nemcsak a "háziúr"-ra, de egy másik, finance n éven ismert játékra is nagyon hasonlít. A Monopoly sikerének köszönhető bevételek azonban kellő fedezetet és anyagi lehetőséget nyújtottak arra, hogy a cég felvásárolja mindkét játék jogait, így elkerülve a botrányt.
Monopoly a világ körül és a történelemben
Egy rövid idő után a külföldi kiadási jogokat is megszerezték, és a második világháborúban a Monopoly angol terjesztője, a hadügyminisztérium megbízásából igazán különleges darabokat küldött a front mögé, a hadifogoly-táborokba. Ám ez távolról sem a szórakoztatást volt hivatott szolgálni, hanem a szökési útvonalak térképét tartalmazták a táblák, a játékpénz helyett pedig valódi bankókat rejtettek a dobozok.
A kommunizmus előretörésével az imperializmus jelképének tekintett társasjátékra is nehezebb évek vártak, Kubában például maga Fidel Castro tiltotta meg a játék használatát, elkoboztatta az összes készletet az országában arra hivatkozva, hogy ez az egész kapitalista rendszer megvetendő szimbóluma. Még egyébként a mai napig be van tiltva Kuba mellett Kínában és a nem nagy meglepetésre Észak-Korában is.
Az imperializmus jelképe azonban túlélte a szocializmust, több országban más néven, sajátos szocialista verzióban jelent meg. 1959-ben még kiállítást is rendeztek Moszkvában, a ritka csomagolásban felvonultatott amerikai Monopoly-kat azonban egytől egyig ellopták. A játék ma már 37 nyelven több mint 100 országban van jelen, a forgalmazó Hasbro számításai szerint a Föld lakói közül 750 millióan már játszottak Monopolyt.
A Monpolyhoz azonban még több érdekesség is fűződik: a leghosszabb parti 70 napig tartott, fejjel lefelé 36 órás, a fürdőkádban 99 órás volt a leghosszabb etap. A legdrágább Monopoly-tábla 2 millió dollárt kóstál, melyet egy ékszerész készített 23 karátos aranyból, rubin- és zafírborítással, a két dobókockán összesen 42 csiszolt gyémántponttal.
mfor.hu
