Habár azzal nagyjából egyetértek, hogy a pozicionáltság negatívum, de látni kell, hogy itt egy sokkal általánosabb, összeurópai folyamat leképeződését láthatjuk. Az elmúlt 1-2 évben ugyanis Európában mindenki "hazament". Míg eddig az volt a jellemző, hogy a piaci szereplők számos ország eszközeit (elsősorban kötvényeit) vásárolták, most azonban egyre jellemzőbb, hogy senki nem meri a másik országának a kockázatát futni. A sajátjáét muszáj persze, így az olasz bankok továbbra is megveszik az olasz állampapírt (hiszen ha Olaszország becsődöl, akkor úgyis tönkremennek, tehát nem jelent számukra valódi kockázatot saját országuk kötvényeinek tartása), de a spanyolt már nem. A spanyol bankok pedig hasonlóképpen cselekednek, és ez a legutolsó európai adatokon , amelyből kiderült, hogy ki mennyi állampapírt tart, kitűnően látszott.
Ugyanez zajlik Magyarországgal, a magyar eurós kötvényekkel kapcsolatban is: az ilyen kitettségüket leépítik a külföldi bankok. Se a bankmenedzsment, se a helyi felügyelet, se a kockázatkezelők nem nézik jó szemmel ha mondjuk egy portugál bank mérlegében ilyen tételek vannak - még akkor sem, ha ezek esetleg jobb minőségűek, mint a saját állampapírjaik is. Így viszont az egyetlen lehetséges vevőkre, a magyar kis és közepes, esetleg intézményi befektetőkre hárul, hogy ezeket az illikvid, eurós befektetéseket megvásárolják, ám ezt csak nagy kockázati prémium mellett hajlandóak megtenni, ezért ilyen magas hozamúak, "olcsók" (???) ezek a kötvények.
Azt gondolom, hogy bár ezeknek a kötvényeknek a nagy része hosszabb távon jó hozamot fog biztosítani, de a fenti folyamat miatt (állandó eladási nyomás külföldi intézményektől + gyenge hazai vásárlóerő) ezek árfolyama hosszabb időn át nyomott lehet, tehát akár még sokáig "olcsó" lehet a magyar devizás állam- és vállalati kötvény.
