A cikk előzménye
A munka összesen félmillió pengőt emésztett fel. A szükséges összeget úgy teremtették elő, hogy a pesti és budai hidak feljárójának elkészítésére szerzett kölcsön 250 ezer pengős maradványához hozzácsaptak egy, a Községi Takarékpénztár Rt. által adott 150 ezres hitelt, s az így nyert keretet kiegészítették a hajóstársaságoktól kapott, húsz éves futamidejű 150 ezres forrással. Ezen felül még kétmilliót kértek és kaptak a Lánchíd ma is meglévő aluljárójának, valamint a közvetlenül mellette futó utak kivitelezésére - ugyancsak a Községi Takarékpénztártól.
Az FKF-nek ezzel 2,550 milliós adóssága támadt, amelynek az éves kamata meghaladta a 150 ezer pengőt. Ez abban az időben roppant jelentős összegnek számított: egy kiválóan képzett és fizetett szakmunkás éves bére három-négyezer-ötszáz pengő körül mozgott.
Érdemes ide iktatni: a Főpolgármesteri Hivatal 1931-ben 323,9 millió pengős bevétellel rendelkezett, míg költségei 313,3 millióra rúgtak. Igaz, a kassza a negyvenes évekig folyamatosan hízott, ám ugyan ilyen tendenciát mutatott a kiadási oldal is.
Emellett arról sem szabad elfelejtkezni, a "gyorsforgalmi" beruházás csak egy volt a sok közül – hogy mást ne említsünk, a harmincas évek végén került a folyam fölé a Horthy Miklós, azaz a mai Petőfi-híd. Az e célra létrehozott alapba 1931-től 1937-ig például egymagában évi kétmillió pengőt pumpált a főváros.
Visszakanyarodva a "gyorsforgalmi" fedezetére, az FKF úgy gondolta, ezt leginkább az útadó felemelésével lehetne előteremteni. Az ötlet elnyerte a Magyar Királyi Kereskedelem- és Közlekedésügyi miniszter tetszését, így 1939-től tizenkét évre a korábbi 1,5-ről 4,5 százalékosra emelték e sápot, s egyben úgy döntöttek, hogy az innen befolyó pénzt az FKF kezelésébe tartozó pénzalapba kell beszolgáltatni. A többletbevételt évente 1,5 millió, azaz tizenkét esztendő alatt tizennyolc millió pengőre kalkulálták.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
