A cikksorozat korábbi része
Fontos leszögezni: előre meghatározták, hogy e keretet kizárólag az Óbudai-Duna-, azaz a mai Árpád-híd feljáróihoz szükséges telkek kisajátításához és a kapcsolódó utak elkészítéséhez, a MÁV ceglédi vonalának felemeléséhez, a Horthy Miklós- és a Lánchíd környékének rendezéséhez és a hajóállomások áttelepítésekor felhasznált hitel törlesztéséhez lehetett igénybe venni. Az FKF az Óbudai-Duna-hídra 6,5, a ceglédi MÁV-vonal felemelésére pedig hatmilliót szánt, míg a fennmaradó részt hiteltörlesztésre és kisebb beruházásokra kívánták fordítani.
Elbontották
Áttérve a konkrét munkákra: az új személy-hajóállomások az Erzsébet- és a Ferenc József-, azaz a mai Szabadság-híd közé kerültek - igaz, akkor úgy gondolták, ideiglenesen, mert a városfejlesztési program szerint végleges helyük a Ferenc József- és a Horthy Miklós-híd között lett volna. Ám már akkor útban álltak a Közraktárak, amelyeket, tegyünk rögvest hozzá, már akkor el akartak bontani. A teherhajóknak szolgáló mólók, amelyek addig a Lánchíd két oldalán kötöttek ki, a Zoltán, az Országház és a Wahrmann utca között helyeztettek el.
Az új utaskikötőre pályázatot írtak ki: mint fentebb is említettük, építését 1936 novemberében kezdték, s bár akkor rendkívül mostoha időjárás alkalmatlankodott, 1937 tavaszára átadták. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. és a Dunagőzhajózási Társaság új otthona 350 ezer pengőbe került.
Ezt követően láttak neki a Margit- és a Lánchíd közötti árukikötő telepek elbontásának. A költséghatékonyság jegyében a régi anyagot felhasználták az új raktárak felhúzásánál. Új arculatot nyert a Wahrmann utcai kocsilejáró, valamint száz méterrel meghosszabbították a Margit-hídtól Északra lévő vontatódaru sínjeit. A költségek 105 ezer pengőre rúgtak. Ezt egészítette ki még számos kisebb kiadás.
Életveszélyben
A Duna parti gyorsforgalmi útból a háború végéig jórészt csak a legnagyobb műtárgyakat készítették el. Ebből a leglátványosabb a ma is használt Lánchíd alatt futó gépjármű alagút, amely 1,08 millió pengővel apasztotta az FKF kasszáját. A kétszázötven munkás roppant nehéz, olykor életveszélyes körülmények között dolgozott, hiszen az átkelőt nem lehetett lezárni, azon az építkezés ötvennégy napja alatt is folyamatos volt a forgalom.
Itt 24 ezer köbméter föld megmozgatása mellett 8500 köbméter betont dolgoztak be, s felhasználtak még száz uszály kavicsot, 32 vagon betonvasat és 175 kocsi cementet. Az aluljárót végül 1939. június 24-én adták át a forgalomnak.
Lázin Miklós András
