A hajdani visszaemlékezések szerint a Telefongyár már a háború előtt is igen nagy súlyt fektetett dolgozói ellátására. A tulajdonos csónakházat, tornacsarnokot, teniszpályát, öltözőket és egy kis üdülőt tartott fenn a Rómain, amelynek szolgáltatásait szerény díjazás ellenében vehették igénybe a vállalat munkatársai. A háború kitörésekor egyébként kereken 1300 embert alkalmaztak a társaságnál.
Az adó-vevőktől a mozigépekig
A cég jól kihasználta a háborús konjunktúrát: a Honvédelmi Minisztérium részére adó-vevőket, rádiótelefon rendszereket, légvédelmi műszereket, telefonközpontokat és fotógéppuskát is gyártott, de jutott idő és energia a civil szférának szánt szortiment bővítésére is. Ekkor jelentek meg például a katalógusokban a kis mozigépek és a nagyobb teljesítményű csónakmotorok is.
A Budapestért folytatott harcok során az üzemcsarnokok több napra frontvonalba kerültek: a gépek többségét a gyár dolgozói szerencsére időben leszerelték és elvitték, így viszonylag kevés berendezés pusztult el a golyózáporban.
Az újraindulás után kezdetben a Terta - mint annyi más hazai cég - a szovjet hadseregnek dolgozott: a Hungária körúti épületekben a munkások elsősorban a megszállók sérült telefontechnikáját és adó-vevő készülékeit javították.
Szállítmányok a nagy testvérnekEgy hajdani statisztika szerint a jóvátételi szállítások során a firma vasútbiztosító berendezéseket, telefonkészülékeket, bányajelzőket, vetítőgépeket, benzinkutakat, zipzárakat és légfékeket készített a Szovjetuniónak. A szekér olyan jól ment, hogy 1950-re már tüzérségi távolságmérőket és hírközlő egységeket is felvettek a palettára - igaz, utóbbiakért már keményen fizetett a "nagy testvér".
Az 1953-as, Nagy Imre nevével fémjelzett politikai irányváltás során minden, úgynevezett jelentős nemzeti vállalatot köteleztek arra, hogy polgári termékeket is állítson elő. A leosztásánál a Tertának a paradicsompasszírozó, a kerékpárdinamó, az összecsukható sportszék, a rugó nélküli zsebkés, az élező és a csavarhúzó jutott. Talán mondanunk sem kell, a dolgozók és a mérnökök kiválóan oldották meg a rájuk bízott feladatot.
Új-Delhiig is eljutottakAz ötvenes évek derekán megindult a rádiógyártás: az akkori modellek, a T-325-ös, 328-as, 426-os és 528-as máig keresettek a gyűjtők között. A cég virágkora példátlanul hosszan, a nyolcvanas évek közepéig tartott. Jól jellemzi a sikert, hogy a Terta rádiók, telefonközpontok és vasútbiztosító készülékek London, Párizs, sőt Peking és Új-Delhi boltjaiba és közüzemeibe is eljutottak.
Mindenképpen érdemes felidézni, hogy a hazai számítástechnikai ipar egyik bölcsője is a Hungária körúton ringott. A "szocialista élüzem" címmel többszörösen kitüntetett firma mérnökei évről-évre sikerrel fejlesztették tovább saját termékeiket: így jött létre például a számítógép-hálózatok távadat-feldolgozó rendszere, a BO-3 háromcsatornás légvezetékes rendszer, a TAP-34, a BKN-300 és BKN-12-12 szimmetrikus kábeles kommunikációs rendszer, a TMT-120-as mátrixnyomtató - s a sort még hosszan folytathatnánk.
A politikai rendszerváltás és a nyomában jött pénzügyi válság a Telefongyárat is nehéz helyzetbe hozta: előbb a szocialista, majd a hazai piac omlott össze. 1992-re megszűnt az adatfeldolgozó és a számítástechnikai berendezések gyártása, a mérnökök többsége a Siemens Data nevű vállalathoz került.
A hajdani Siemens-Terta közös vállalat 1992-ben alakult: az erről szóló okmányt Dr. Koncz Károly, a cég utolsó vezérigazgatója írta alá...
Lázin Miklós AndrásMenedzsment Fórum
