A cikk előzménye
Közben gőzerővel folyt a sziget modernizálása más vonalon is: az FKT 1935-ben Pávai Vajna Ferenc irányításával a sziget alsó részén háromszáz méter mély kutat fúratott.
Forrás a mélyben
A szakember jó helyre tapintott: a mélyben 69 fokos és percenként 3500 liter hozamú forrás lapult, amelyet a tervezett új strandfürdő ellátására szántak. Jó tudni: egy kút foglalása akkor sem volt olcsó mulatság – 84 710 pengőt kellett érte letenni az akkori magyar olajcég asztalára.
Még ugyanebben az esztendőben elhatározták, hogy Bodor Péter székely ezermester által a XIX. század elején épített zenélő kút mását Nagy-Magyarországra való emlékezésül felállítják Szent Margit-szigetének északi részén. A munkákra ötvenezer pengőt fordítottak.
Megszépült a szárazulat felső csúcsa is. Az itt lévő hévforrás korábban a Dunába engedett vizéből egy tavacskát töltöttek fel, környékén pedig a ma is látható sziklakert készült. A 44 ezer pengőből összehozott kertészeti látványosságot 1936 tavaszán adták át a közönségnek.
A fejlesztések miatt egyre több polgár és turista látogatott a szigetre, ám a nagy tömeget a Margit-hídi lejáró már nem nagyon tudta kiszolgálni. A közmunkatanács ezért a hét méter széles utat hetven méter hosszúságban tizenkét méteresre bővítette, s ekkor aszfaltozták le a ma a békeláng körüli buszfordulót. E projektre csaknem harmincezer pengő ment el.
Szükségessé vált a közvilágítás cseréje is: a hídlejárónál és az északi részen a negyvenéves kábelek kiváltása százezer pengőt emésztett fel. Az igazsághoz hozzátartozik: a többit is tervezték, ám a háború miatt már nem jutott rá pénz. (Zárójelben ide kívánkozik: ha valaki kilátogat a szigetre, láthatja, hogy a költségeket erre máig nem sikerült teljes egészében előteremteni...)
Hullámmedence is épült
A fentebb említett új strandot 1936 őszén kezdték építeni, s 1937 május végén már fürödhettek benne az emberek. A tízezer polgár befogadására alkalmas, hullámmedencével is bíró komplexum felhúzása 895 ezer pengőbe került. Készült még ezek mellett ivócsarnok (negyvenezerért), 250 ezer pengőért áthelyezték az ásványvízüzemet, valamint tizenhatezer pengőért dr. Lux Kálmán vezetésével kiásták a kolostor romjait. Jutott pénz egy nyitott versenyuszodára, egy négyezer fős lelátóra (150 ezer) és a Szent Margit-szigeti Nagy Színpadra (320 ezer) is.
A csatornázást (tízezer) és az aszfaltozást (150 ezer) már tisztán csak azért említjük, hogy az Olvasó is érzékelje, mennyi pénzt ölt 1932-től döntően 1938-ig a főváros vezetése Budapest egyetlen területének rendberakására.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
