Habár a jelenlegi európai válság alapvetően nem az államok oldaláról indult ki, de az állampapírok hozamának felrobbanásában öltött testet és ez kényszerítette komoly megszorításokra a nemzeti költségvetéseket, aminek hatására azután egyes országokban recesszió alakult ki. Annak ellenére, hogy az európai politikusok állandóan széthúznak, lassúak, és soha nem az egyenes, hanem mindig a körülményes utat választják, mégis messzire jutottak ezen a téren. Az eurózóna költségvetési helyzete hatalmasat javult az elmúlt 3 évben, kezd alkalmazkodni a realitáshoz. Nézzük meg az alábbi jelentés legvégén található statisztikákat:
//ec.europa.eu/economy_finance/publications/european_economy/2012/ee1upd_en.htm
A legfontosabb jelen szempontból a 167. oldalon található reáleffektív árfolyam változása, és az utána kezdődő államháztartási adatsorok.
Az eurózóna elsődleges költségvetési egyenlege, amely a válság előtt pozitív volt, és 2009-10-ben elérte a GDP 3,5%-át mínuszban, 2011-ben -1,1%-ra javult és idén várhatóan nullás lesz. Az olaszok idén több, mint 3%-os pluszban lesznek, és a spanyolok is feljavulnak a válság alatti -9%-ról -3%-ra idén, a portugálok a 2009-es -7,4%-ról idén elérik a nullát. Összességében jól látható, hogy az elmúlt 2 évben igen komoly kiigazítás történt: 2011-ben 2,3%ponttal javult az eurózóna-szintű elsődleges egyenleg és 2012-ben várhatóan még 1,1%ponttal javul. Ennek egyértelmű következménye a recesszió, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy az európaiak (ezen a területen legalábbis) az út nagy részét megtették. Kellően alacsony kamatszint mellett a nullás, enyhén pozitív elsődleges egyenleg elegendő.
Eközben a perifériaországok folyó fizetési mérlege is gyorsan javul: az írek 2007-8-ban -5,5%-os hiányt generáltak, idénre a tavalyi nulla után +1,6%-ba kerülhetnek. A spanyolok az elképesztő -10%-ról -2%-ra jöhetnek fel, a portugálok -12-ről -3-ra, és még a szerencsétlen görögök is -18-ról -8-ra javulnak (egyébként az elsődleges költségvetési egyenlegük nekik is csak -1% körül várható, ez 2010-ben -10% volt).
A piacok természetesen a jövőben is azonnal büntetni fogják a gyengülést, a kiengedést, a költekezést, a "sárga útról" való letévelygést, és éppen ez lehet az, ami a politikusokat a továbbhaladásra ösztökéli. Habár nem nagyon hiszek benne, nem lehet elvetni azt a lehetőséget, hogy működhet az európai C-terv, és drasztikus monetáris akciók nélkül is kiülhetik a válságot, lassú alkalmazkodással, további több éves kiegyensúlyozott, szigorú, de tovább már nem nagyon szorító költségvetéssel, kicsit lazább Németországgal. A fő kérdés, hogy a lakosság, a szavazók hajlandóak-e erre a többéves stagnálásra, nem unják-e meg, illetve, hogy a piacok mennyire lesznek ijedősek. Elméletileg összejöhet, de még ebben az esetben is lesznek időnkénti kötvénypiaci fellángolások, további célzott mentőcsomagok, stb.
Látható, hogy Európában az alkalmazkodás egy jelentős része már megtörtént, komoly változások voltak, amelyek bár még nem elegendőek, de kijelenthetjük, hogy legalább a félúton már túljutottak. Működhet a C-terv Európában? Talán igen, éppen azért mert ebben már olyan kevesen hisznek. De azért túl nagy pénzt sajnos nem tennék rá...
