A magyar kormány gazdaságpolitikai alapvetése a függetlenség, a mozgási szabadság, a saját utas, "unortodox"-nak nevezett gazdaságpolitika, ezt minden külső tényező gátolja, ezért állnak folyton hadban az EU-val és az IMF-fel. Az IMF-fel való lepaktálás igen erősen csökkentené mozgásszabadságukat, ezért erre csakis akkor kerül sor, ha elkerülhetetlen. Mivel Magyarország jelenleg 7% körül tud magyar forintos állampapírt eladni, ezért semmi szüksége nincs az IMF-megállapodásra. Amíg a piacokról ilyen "kedvező" kamatszinten tud hitelhez jutni, a kormánynak egyáltalán nem érdeke megállapodni. Emellett az IMF elvárásai a jelenlegi gazdaságpolitika számára teljességgel elfogadhatatlanok is és szembemennek az elveikkel:
"...az IMF követelései a következők: nyugdíjcsökkentés, nyugdíjkorhatár-emelés, családipótlék-csökkentése, személyijövedelemadó-emelés, privatizáció, utazási kedvezmények csökkentése, bürokrácialeépítés, általános, értékalapú ingatlanadó, önkormányzatok kiadásainak csökkentése, bankadó eltörlése, pénzjuttatás a bankszférának.
Ezen túl a megállapodás akadálya lehet a jegybanki tranzakciós adó, amely az Európai Központi Bank szerint veszélyezteti a magyar jegybank függetlenségét - tették hozzá"
Nézzük a fentieket egyesével: Orbán Viktor világosan jelezte néhány napja, hogy a nyugdíjasokhoz, mint az egyik legfontosabb szavazócsoporthoz nem lehet nyúlni, az egykulcsos SZJA a legbetonbiztosabb alapja a mai gazdaságpolitikának, a privatizáció helyett folytonosan államosítás zajlik, az ingatlanadót elutasítják, a bankok megadóztatása pedig elkerülhetetlen, mivel az emberekre nem lehet terheket rakni, így a kormányzat pont az ellenkezőjét gondolja és csinálja, mint amit az IMF mond.
Tehát ezeket a magyar kormányzat soha nem fogja elfogadni - értve a soha alatt azt, amíg a piacok ki nem kényszerítik.
De miért is állapodnának meg? Soha nem látott, 2500 milliárd forintos készpénzhalmon ülnek, és ha egy deka állampapírt nem bocsátanak ki, akkor is kihúzzák jövő tavaszig/nyárig, ha pedig tudnak további állampapírokat a jelenlegi ütemben még pár hónapig eladni, akkor utána már a választásokig is kitart a pénzük bármiféle forrásbevonás nélkül - akkor is ha az égből eszkimógyerekek potyognak. Nem az a kérdés, hogy mikor állapodnak meg vagy miért kell megállapodni, hanem az, hogy mi okuk lenne egyáltalán megállapodni?
Összefoglalva: a magyar kormányzat számára az IMF követelései elfogadhatatlanok, finanszírozása hosszú hónapokra előre megoldott, elfogadható szinten jut forráshoz, azaz az égvilágon semmi oka nincs, hogy megállapodjon.
Mi változtathat ezen? Csakis a piaci nyomás. Amíg a befektetők hajlandóak ilyen hozamszintek mellett magyar állampapírokat vásárolni, addig folytatódni fog a bőséges forintos állampapírkibocsátás, amit az MNB tartalékaiból leváltva folyamatos devizahitel-törlesztés fog zajlani. Ha a befektetői bizalom elillanna, a forint begyengülne, de legfőképp, ha nem tudna magyar forintos állampapírokat kibocsátani, csakis akkor lenne szüksége megállapodni az IMF-fel. Amíg ez nem történik meg, addig nem lesz IMF megállapodás sem.
KIEGÉSZÍTÉS:
Eltekintve attól, hogy többek szerint a fenti követelésekkel nem is állt elő az IMF, van még egy komoly akadálya a megállapodásnak: jövőre, a választási évre készülvén a magyar költségvetés hiánya meg fog ugrani, azaz elindul a választási költekezés (a már látható lyukak, amiről korábban írtam: 100 mrd tranzakciós jegybanki adó, 300 mrd járulékcsökkentés, 100 mrd túltervezett növekedés, azaz összesen kb 500 mrd forintnyi lyuk van). A tervezett, bemondott 2,5% körüli helyett 4% feletti hiány várható. Ebbe pedig egészen biztosan nem megy bele sem az EU, sem az IMF, azaz ilyen feltételekkel nem fognak kölcsön adni, örülnek hogy végre sok év után először sikerült 2012-ben 3% alá szorítani a hiányt, újabb költekezést nem fognak támogatni...
