3p

Az egészségügyi szolgáltatások az általánosan értelmezett szolgáltatási tevékenységeknek egy igen komplex és speciális típusát képezik: mint "ügy", az egészség az egész társadalom szempontjából érték. Ismeretes, hogy a politikai-ideológiai körülmények erőteljesen befolyásolják, formálják életünk társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatait, környezetünket, értékeinket.

Egészségügyi szolgáltató pedig "a tulajdoni formától és fenntartótól függetlenül minden, egészségügyi szolgáltatás nyújtására az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedély alapján jogosult jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és minden olyan természetes személy, aki a szolgáltatást saját nevében nyújtja".

A viszonylag kielégítő jövedelmű társadalmi csoportokba tartozóknak az érdekérvényesítő képességük is jobb, így ők azok, akik ezen üggyel kapcsolatos igényeiket konkrétabban meg tudják fogalmazni és esetleg elvárásokat támasztanak az egészségüggyel szemben, míg az egészségi állapotukban társadalmi és gazdasági okok miatt "alulmaradt" csoportok igénye inkább látens igény az érdekérvényesítő képességük gyengesége miatt, a szolgáltatások ezen típusának "vásárlásánál" a tiszta piaci viszonyok nem érvényesíthetők.

Ezért az egészségügyi ellátáshoz való jog számos nemzetközi dokumentumban is megjelenik (pl. az 1948-as Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 25. cikke; az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alkotmányának preambuluma; az 1961-es Európai szociális charta; az 1966-os Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának 12. cikkelye a WHO alkotmányának megfogalmazását vette át). Az Európa Tanács által 1996-ban kidolgozott Egyezmény az emberi lény emberi jogainak és méltóságának védelméről, tekintettel a biológia és az orvostudomány alkalmazására 3. cikke pedig már a megfelelő minőségű egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzájutás jogának kérdésével is foglalkozik.

A Magyar Köztársaság hatályos Alkotmányának 70/D. §-ának szövegezése lényegében megegezik a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának 12. cikkelyével: "(1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg." Alkotmánybíróságunknak több döntésében is értelmeznie kellett az Alkotmány ezen szakaszát, így került megállapításra, hogy "a szociális jogokat mindig csak a gazdasági lehetőségekkel, az ellátó rendszerek teherbíró képességével összhangban és azokkal arányban állóan lehet figyelembe venni és biztosítani".


A cikk folytatása


Forrás: www.minosegportal.hu

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!