1: Túl erős a frank
Újabb svájci jegybankár erősítette meg, hogy a Svájci Nemzeti Bank kész további intézkedéseket tenni a frank ereje ellen.
Ehhez csak annyit érdemes hozzáfűzni, hogy a jó svájci jegybankárok azért az 1,20 alatt bevásárolt eurót jól visszaborították a piacra, kerestek vele egy kis pénzt, csökkentették a tartalékaikat - így később ha kell még többet tudnak majd venni - és még azt is elérték, hogy a piac elhiszi nekik, hogy ők gyengíteni akarják a svájcit tovább - miközben ugye az 1,20-as szint felett valójában eurót adtak el és helyette svájcit vettek! Persze érthető, hogy mit csinálnak, szeretnék úgy védeni az 1,20-as szintet, hogy az nem kerül sokba. Sőt, ha ilyen jól csinálják, még kereshetnek is rajta. Roppant ügyes. Mondunk valamit, miközben teljesen mást gondolunk, ezt már láttuk valahol...
Itt vannak a svájci tartalékok, több milliárd euróval csökkentek októberben, minden valószínűség szerint a piacon adtak el eurót svájci frankért. Miközben verbálisan felfelé beszélték az árfolyamot, a piacot tömték ki:
//www.snb.ch/en/iabout/stat/statpub/statmon/stats/statmon
National Hedge Fund of Switzerland legyen az új nevük...
2: Szijjártó: Nem diktálhatnak külföldről, nem kell új IMF-hitel
Na, azt majd még meglátjuk, de a legjobb nem a cím, hanem: "Nem akarjuk, hogy nemzetközi szervezetek megszorításokat kényszerítsenek a magyar kormányra - nyilatkozta Szijjártó Péter" . Ez különösen annak fényében vicces, hogy a 2011 vége-2012-re bejelentett megszorításokból adódó kormányzati deficitcsökkentés alapján a Bokros csomag óta nem volt ilyen komoly megszorítás Magyarországon. Szóval nem kell kényszeríteni, megy magától is. Jól látszik, hogy az IMF kiűzésével egy dolgot sikerült elérni: drágábban jutunk hitelhez, miközben a kiigazításokat így is, úgy is kikényszerítették belőlünk, csak nem az IMF, hanem a piac. De legalább többe került.
Eközben újabb kötvényaukciónk nem sikerült.
A piacról egyre nehezebben vonunk be forrást, és ennek nem feltétlenül a leminősítési félelem az oka, hanem egyrészt a folytatódó európai adósságválság, másrészt a sokszor érthetetlen és bizonytalanságot generáló gazdaságpolitika. De ha a piacról nem jön be pénz, akkor honnan fog?
+1: befutott a következő vicces különítmény is: Marad az EVA, de 40% lesz.
A kérdés már ezután csak az, hogy minek? Persze elmondhatja majd a Fidesz frakció, hogy elérték amit akartak, meg a miniszterelnök is, hiszen az adónem valóban megmaradt, csak nem nagyon van értelme választani. Mindenki nyert!
27%-os adónál a 40%-os EVA kulcs mellett az adózónál a nettó összeg 76,2%-a marad (=0,6*1,27). Ha ehelyett a sima 10%-os nyereségadót választja, majd leadózza a a 16%-os osztalékadóval, akkor a nettó összeg 75,6%-a marad nála (tudom, tudom, eltekintettem az osztalékadó járulékától, meg az iparűzési adótól, de ezek különböző szcenáriókban változó nagyságúak, és a lényegen nem változtatnak). Tehát akinek már egészen kicsi valós költsége is van a cégével, amit el tud számolni - legalább a saját munkabére - annak már nem lesz értelme az EVA-t választani. És ismét megvalósult a magyar népmesei elem: hoztam is ajándékot meg nem is...
