//www.mfor.hu/cikkek/Gerhardt__4_5_5_szazalek_az_alapkamat_egyensulyi_szintje.html
Ahogy kollégánk kiválóan megjegyezte korábban: működik a Matolcsy-put, ami a Greenspan-, majd Bernanke-put mintájára egy magyar sajátosság, és azt jelenti, hogyha túl sokat erősödne a forint, akkor unortodox ötleteléssel vagy kamatvágásokkal visszagyengítik, tehát az EURHUF vételi pozícióban lévőknek mintegy ingyenes put opciót biztosít a gazdasági kormányzat (és a jegybank).
A nagy kérdés persze nem az, hogy mi a szándék, hanem hogy mi az, ami ebből megvalósítható. Korábban is úgy véltem és most is úgy gondolom, hogy mivel zajlik a hozamvadászat a világban, és a központi országokban nulla közelében van az elérhető hozamszint, ezért a kicsit is normálisnak tűnő országok (és némi erőlködéssel mi is annak látszunk) viszonylag alacsony szinteken is jelentős tőkevonzó erővel bírhatnak, így igaz lehet, hogy 4-5%-os hazai kamatszintig is le lehet menni, nagyobb problémák nélkül: "<Gerhardt Ferenc>...Az interjúban kijelentette azt is, hogy meglátása szerint Magyarországon az "egyensúlyi kamatláb" (ami anélkül segítene élénkíteni a gazdaságot, hogy az inflációs folyamatok felett elveszítené a kontrollt a jegybank), 4,5-5% közötti, igaz hozzátette, hogy "rendkívül bátor" dolog lenne bármilyen előrejelzést is adni a kamatláb jövőbeli alakulása tekintetében". Természetesen a puding próbája a kamatvágás, és majd kiderül, hogy milyen szintig lehet vágni a forint nagyobb gyengülése nélkül, az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a forint jelentős erősödése előtt a kaput ezzel bezárták, hiszen deklaráltan mindaddig tart a kamatvágási ciklus, amíg a forint ilyen "erős" (plusz most már bevallottan is befejeztük az IMF-tárgyalásokat, ami szintén aggasztó lehet sokaknak).
Ha azonban a forintos hozamok le tudnak menni 4-5%-ra, akkor az eurós állampapírjaink hozamai is lemehetnek 2-3%-ra, és az IMF-hitel máris nem vonzóbb, mint a piaci hozamszint (nem mintha valaha is komolyan meg akartak volna állapodni a gonosz IMF-fel). Ebben a világképben továbbra is a legjobb eszközosztálynak a devizás magyar vállalati kötvények tűnnek, amelyek egyszerre jelenthetnek némi védelmet a forint gyengülése ellen, és profitálhatnak a kamatszint csökkenéséből.
A másik érdekesség a svájci frank-euró keresztárfolyam. Mint tudjuk a svájci jegybank több száz milliárd eurót vásárolt fel és adott érte svájci frankot a befektetőknek, akik az alpesi ország biztonságos menedékében húzták meg magukat (itt a svájci jegybank mérlege: //www.snb.ch/ext/stats/balsnb/pdf/deen/A1_Ausweise_der_SNB.pdf, jól látszik, hogy mekkora növekedés volt az elmúlt pár hónapban is, idén 150 milliárd svájci frankkal nőtt!). Ám előbb-utóbb a menekülő befektetők zsebét is el kezdi majd égetni a pénz, zavarni a nullkamat, mert hiszen szép dolog a biztonság, de fárasztó ha sokáig nem keres semmit az ember, idővel beleun, s elindul hozamvadászatra. Ha már bemenekült Svájcba a pénz, onnan valószínűleg nem jön ki, de a svájci számlára is lehet venni koreai részvényeket, horvát állampapírokat vagy latin-amerikai ingatlanalapot. Amennyiben fennmarad a jelenlegi status-quo, azaz nincs dráma, folyik a mocsárgázolás, és zajlik a hozamvadászat, akkor a svájci atombunkerbe bemenekült pénzek is elkezdenek kicsorogni onnan, s most nem lesz a másik oldalon a svájci jegybank (legalábbis egy ideig), így a frank a következő fél évben akár komolyabban is gyengülhet. Természetesen feltéve a kedvező globális környezetet.
Ezzel kapcsolatos, hogy bár könnyebbnek tűnik most vész-forgatókönyveket felállítani, de nem olyan nehéz optimista verziót sem összerakni például Magyarországra: ha igaz, amit korábban írtam, hogy az olajár tartósan gyengülhet, a svájci frank begyengül, a forintkamatszint lejjebb megy, akkor hirtelen nagy javulást láthatnánk Magyarországon: csökkenő inflációs nyomást, a lakosság csökkenő devizahitel-terheit, alacsonyabb benzinárakat, esetleg a forinthitelezés beindulását, az előzőek révén a lakossági fogyasztás élénkülését, ami a beruházások emelkedéséhez vezetne. Lehet, hogy kicsit álmodozásszagú a történet, de egyáltalán nem tűnik lehetetlennek. Az elmúlt pár év annyira negatív sokkokat hozott, hogy immáron nehéz elképzelni azt, hogy a dolgok jó irányba is mehetnek. Pedig de.
