Verselgető kedvű ember volt Darvas Endre, akinek tabáni régiségboltja a ma is létező Szarvas tér sarkán állt. Az Ódon ritkaságok boltja névre hallgató műintézményben kisplasztikákat, szúette bútorokat, képeslapot, jó és rossz reprodukciót, római- és a múlt számunkban megemlített erdélyi-típusú ékszereket éppúgy kínáltak, mint molyrágta díszmagyart, öreg fóliánsokat, megsárgult kottákat, százéves menü- és névjegykártyákat.
Mint fentebb is leírtuk, Darvas úr műkedvelő verselő volt, legfrissebb elmeszüleményeit – mint arról Szilágyi István könyvében beszámol – mindig a kirakat sarkába ragasztotta. Ha valakinek tetszett és ezt szóban is kifejezte, a tulajdonosnál vásárlás esetén bizton számíthatott némi árengedményre.
Darvas Endre boltjában sokan megfordultak – olykor igen előkelő hölgyek és urak is. Az előbbiek főleg porcelán nippekért, utóbbiak gyakorta rozsdás hideg- és lőfegyverekért, pajkos olvasnivalóért pakoltatták szét a boltot.
Szilágyi István könyvében amúgy egy verset is közöl, amelyet a firma gazdája követett el. Ide iktatjuk, lévén, ez jellemzi leginkább a kor műkereskedőit. S még valami: a cégnek otthont adó házacskát ma már hiába keresnénk: a második világháború forgószele annyi más szép emlékünkkel egyetemben ezt is elsodorta.
Zárásként pedig a vers:
Gyűjtőszenvedély
A világban mindenfelé
találtatnak emberek,
kiknek az az élvezetük,
hogy valamit gyűjtenek.
Ékszertől a nadrággombig
millió tárgy szerepel,
akármilyen rossz a világ,
a gyűjtés nem szünetel.
Én: betege a gyűjtésnek
bár gyűjtöttem már sokat,
Folytatnom kell, gyűjtök, gyűjtök;
de csak adósságokat.
Lázin Miklós András
mfor.hu
