Ahogy mondani szokás, az árfolyamok jóslása veszélyes munka, különösen ha a jövőt illeti, úgyhogy nem mernék semmilyen komoly választ adni, de érdemes figyelembe venni egy-két fontos tényezőt. Hosszú távon két deviza egymáshoz viszonyított árfolyamát az adott országok közötti inflációs és termelékenységi különbözet határozza meg: ha egyik országban nagyobb az infláció, akkor az a deviza gyengül, illetve, ahol nagyobb a termelékenységnövekedés, az a deviza meg erősödik*.
Ebből a szempontból nem állunk túl jól. Az elmúlt 10 évben (2002-2011) (lásd: //epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/ ) a hazai GDP gyakorlatilag pont annyival bővült, mint az európai, a hazai termelékenység nem nagyon gyarapodott jobban, mint a valutaunióé. Ugyanakkor az inflációnk nagyságrendileg magasabb volt, az euróövezetben 10 év alatt kb. 20 százalékot tett ki, idehaza viszont majdnem 60-at!!! Ezt a kettőt figyelembe véve 30 százalékkal kellett volna emelkednie az EURHUF keresztárfolyamnak - hogy ellensúlyozza az inflációs különbséget (mivel termelékenységben nagy különbség nem nagyon volt). És hol volt 10 éve az árfolyam? 270 körül ért véget a csúszó leértékelés korszaka 2001-ben, 2003-ban pedig 235-nél verte vissza az MNB a spekulánsok forinterősítő támadását, közben e kettő között mászkált az árfolyam. Nagyjából konszenzusos volt, hogy 270-nél túl gyenge, 235-nél pedig túl erős volt a forint. Ha ezeket az értékeket megnöveljük 30 százalékkal, akkor 300-350 közötti értékeket kapunk, azaz ha a forint jól volt árazva akkor, abból az következik, hogy most pedig valahol ebben a zónában kellene lennie.
Nem állítom, hogy ez a világ legszofisztikáltabb devizaértékelési modellje lenne, de az ennél bonyolultabb modellekben egyébként sem hiszek, és azt talán jól mutatja, hogy a forint nincs igazán félreárazva azzal, ha hármassal kezdődik az árfolyam. Természetesen sokat segít rajtunk a jelentős külkereskedelmi-mérleg többletünk, amely a forint erősítésének irányába hat, tehát egyáltalán nem biztos, hogy tartósan 300 felett maradunk, de az egyértelmű, hogy nem mondhatjuk azt, hogy a forint extrém módon olcsó lenne...
*az ok-okozati viszonyokon lehetne vitatkozni, de ez most talán lényegtelen (meg azon is, hogy CPI helyett PPI vagy GDP deflátor legyen használva, meg még sok részletkérdésen)
és még valami: rövid távon teljesen más mozgatja a devizák árfolyamát, mint hosszútávon, az értékelési szintek jellemzően mit sem számítanak.
